Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Légzőkészülék
194 alsó karélv alkotja, az oldalsó felszín alkotásában kb. egyforma része van a felső és alsó karélynak, az elülső felszínt baloldalt csaknem egyedül a felső karély, jobboldalt félig a középső, félig az alsó karélv alkotja. A karélyok tekintetében nem ritkák a változatok. Számuk a rendesnél kisebb vagy nagyobb lehet. A karélyozottság teljes hiánya mindkét oldalon oranghasonlatosság. Symmetriás alakulás, két karéllval mindkét oldalon ritka, gyakoribb a karélyok számának növekedése. A jobb alsó karély hasisán nem ritkán differenciálódik külön kis lobus infracardiacus, mely az emlősállatok hasonnevű karélvának felel meg. A jobb tüdőcsúcsból a vena azygos néha külön kis karélyt választ le, mint azt a vena azygosnál (I., 521. oldal) elmondottuk. A tüdő határok vetületc. A tüdőhatárok vetiilete a mellkasra elsőrendű fontosságú az orvosra s e határoknak kopogtatással (percussio) való megállapítása az orvosi vizsgálat# fontos feladata. A tüdőcsúcs kissé túlemelkedik az 1. borda síkján, s ezen okból s a mellkas bemenetének ferde előredőlése miatt is 1—3 cm-rel a kulcscsönt fölé emelkedik s a kulcscsontfeletti árokban kikopogtatható. A tüdőcsúcsok medialis szélei rézsútosan szállnak le a szegvkulcscsonti ízülettől gyenge vájulattal egymás felé, de a szegycsontnak nem a közepén találkoznak, hanem annak bal szélén, a 2. bordaporcogó szegycsonti vége mögött. Hátul a tüdőcsúcsok legfelső határa a vertebra prominens harántvonalára esik. Az elülső oldalra térve ismét át, a 2. bordától a medialis éles szélek, csaknem érintkezve egymással, a szegycsont bal széle mentén függélyesen húzódnak le, a jobb a 6. borda felső szélének magasságáig, a bal tüdő ellenben csak a 4. bordáig ; innen kezdve a 6. bordáig incisura cardia- cáját alkotja, melynek alsó határánál a lingula ismét eléri a szegycsont szélét. A 4. és 6. borda közt van tehát a szegycsont baloldalán a szíutompulat helye, vagyis az a terület, ahol a bal tüdő nem fedi a szívet, s így ez a mellkashoz a szívburok közvetítésével közvetlenül hozzásimul és kopogtatáskor tompa hangot ad. A tüdők alsó határa részarányos a két oldalon. E határ annyiban nem állandó, hogy a tüdők minden belélegzésnél 1—2 cm-rel leszállnak, legerősebben a hónaljvonalban, s hogy hanyattfekvésnél is ugyanannyival mélyebbre terjednek le, mint fennálló helyzetben. A határokat függélyes vonalak szerint jelöljük. A parasternalis vagy szegymelletti vonalban (1 ujj nvira a szegycsont szélétől) az alsó tüdőhatár a 6. borda felső
