Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Légzőkészülék
186 les, s ezeket hátul kiegészítő hártyás falzatrészböl, pariés- membranaceus, áll. A porcos gyűrűket keskeny hártyák, lig. anularia, kötik össze egymással. Az első gyűrűt, mely vakmiivel magasabb a többinél, a gyűrüpörcogóval a lig. cricotracheale egyesíti. A gyűrűk száma lß—20. Nem mindegyik szabályos C-alakú, egyesek villaalakban kettéosztanak. A légcső porcogós váza üvegporcogóból áll s perichondriummal fedett. A hátulsó hártyás részt, mely a légcső falának negyedrészét teszi, főkép simaizomzat alkotja. Az izomsejtek harántul futnak a poregyűrük végei közt ; a gyűrűk közt az izomréteg a hártyás lig. anulareban vesz el. A simaizomsejtek itt csak statikai fel adatot teljesítenek : szilárdabbá, ellentállóbbá teszik a falzat hátulsó részét. A harántul futó izomsejtréteg felett hátul kevés elszórt hosszanti izomsejtet is találunk. A légcső nyálkahártyája halvány, az alaphoz szorosan odanőtt, a hártyás hátulsó falon hosszanti ráncokat vet. A trachea nyálkahártyáját csillangós hengerhám borítja, a csillangók felfelé csapkodnak ; a csillangós sejtek között elszórtan kehelysejteket találunk. A hám alatt membrana propria s ez alatt merev, főkép hosszanti rugalmas rosthálózatból álló tunica propria mucosae következik. A nyálkahártya alatt a légcső egész hosszában elszórt mirigyek vannak, szövettani typusok szerint kevert mirigyek, olyanok, mint a gége mirigyei. Különösen számosakba hártyás részleten, itt úgyszólván összefüggő réteget alkotnak ; égy részük az izomzat mögött helyezkedik el. E mirigyek választják el azt a nyálkát, melyet pl. reggel kiköhögünk. Lefutás, topographia. A trachea nyaki része nem ereszkedik le egészen függélyesen a mellkasba, hanem a gerincoszlop nyaki görbületét követve kissé hátra húzódik ; ezért jön létre a szegy- markolat fölött, közte s a két fejbiccentöizom legalsó része közt a fossa jugularis. Alsó vége nagyon kevéssé jobbra tér el. A nyakon előtte találjuk a 2.—4. porcgyűrü magasságában a pajzsmirigy középső keskeny részét, az isthmust, míg e mirigy oldalsó karélyai a légcsövet kétfelől fogják közre (a pajzsmirigy megnagyobbodása, a golyva, összeszoríthatja a légcsövet és nehézlélegzést és fuldoklást okozhat). Előtte futnak továbbá a nyelvcsontalatti hosszanti izmok s ezek alatt, közvetlenül a felszínén a venae thyreoideae inferiores. Elülső felszínén néha egy §Eágy ktjfc. nyirokcsomó van, lymphoglandula praetracheabs, s áS^dóar^ilálunk ilyeneket az oldala mentén, lymphoglandulae paratracheales. Oldalt az arteria carotis communis érintkezik vele, mögötte a bárzsing fut, igen feszes kötőszövettel hozzá-
