Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - A táplálócsatorna részeinek és működésének áttekintése
7 tása van a bél hosszúságára : nehezebben emészthető, silányabb és nagyobb térfogatú táplálék hosszabbá teszi a belet ; ezt kutyakölykök különböző táplálásával kísérletileg is megállapították. Az emlősállatok bélesatornájának összehasonlító mérése azt tanusítja, hogy a növényevő állatok bele általában hosszabb a húsevőkénél : hosszabb bélcsatornára van szükségük, mert a növényi táplálékból csekélyebb tápértéke miatt nagyobb meny- nyiséget kell felvenniük, s annak hosszabb ideig kell alávetve maradnia a tápláló nedvek hatásának, hogy az állat kellőkép kivonhassa belőle az élete fenntartásához szükséges táplálékmennyiséget. Az emberé a középen áll a kettő közt ; eszerint az ember, bélcsatornájának anatómiai szerkezete szerint kevert táplálékra van utalva. *\ zsiráfnak (növényevő) 76 m. hosszú bele van. A táplálócsatorna részeinek és működésének áttekintése. Kezdődik a szájnyílással, rima oris; ezt a mozgékony ajkak, labia : a bőrnek és nyálkahártyának izmokat tartalmazó redői határolják. A szájrés a szájüreg tornácába, vestibulum oris, vagyis a fogak s az ajkak és pofák közti résbe vezet. A szájtornácot a fogak, dentes, kemény, csapalakú, a táplálék megragadására és szétaprítására szolgáló testek-sorozata választja el a tulajáonképeni szájüregtől, a cavum oris proprium-tói. A szájüreg fenekéről a nyelv emelkedik ki : harántcsíkos izmokból álló, nyálkahártyától fedett igen mozgékony test ; mozgásaival a táplálék felvételénél, a szétaprított táplálék össze- szedésénél, a nyállal való összekeverésénél s a garat felé való továbbításánál működik. Szerepe van ezenfelül a beszédnél is, s végül mint fő izlelőszervünk teljesít fontos szolgálatot. A száj- ÜLeg teteje a szájpad ; ez elülső csontos és hátulsó izmos részből, vagyis kemény és lágy szájpadból, palatum durum et molle, áll. Az utóbbinak a nyelés mechanismusában van jelentős szerepe. A szájüregbe öntik váladékukat a nyálmirigyek, glandulae salivates : a fültőmirigy, gl. parotis, az állkapocsalatti mirigy, gl. submandibularis s a nyelvalatti mirigy, gl. sublingualis. Váladékuk a száj nyálkahártyájába ágyazott apró nválkamirigyek, glandulae mucosae oris váladékával összekeveredve alkotja a nyálat, saliva, melynek többféle rendeltetése van : 1. A száj kiszáradását gátolja. 2. Az összeaprított táplálékot összetapasztja, lehetővé teszi annak falattá formálását s a pofák közreműködésével azt a garatba juttatja. 3. A benne levő erjesztő, a
