Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
92 mögötte és alatta a csont hátulsó felszínén rézsútos, spirálisán futó igen sekély vályú, sulcus nervi radialis, a nervus radialis pályája. A test közepe alatt az elülső felszínen vagy a medialis élen találjuk a distalis vég felé irányuló foramen nutricium-ot. A csont distalis végdarabja elég gyorsan kiszélesedik, az oldalsó szögletek erős kiélesedésével ; egyúttal laposabb lesz és gyengén előre görbül. A porcborítékos ízfelszíneket viselő ízfejből (processus cubitalis, cubitus = könyök) s felette kétoldalt gumószerű kiemelkedésekből, az epicondglusok-bó\ áll ; a medialis sokkal erősebb és kiszögellőbb a másiknál, amit abból ér-, tünk meg, hogy rajta a kéz erős hajlítóizomzatának főrésze ered, míg a lateralis epicondylus a gyengébb feszítőizmoknak szolgál eredésiil. A medialis epicondylus hátulsó felszínén elég mély barázda látható ; sulcus ulnaris a neve, minthogy a hasonnevű ideg fut benne ; a barázda oldalsó határát az ulna olecra- nonja teszi. Az izületi fej harántirányú kiemelkedés ; tengelye nem áll egészen keresztben a felkarcsont hossztengelyéhez, hanem vele a lateralis oldalon 90°-nál valamivel kisebb, a medialis oldalon ennél valamivel nagyobb szögletet alkot. Két részből áll, a radiusnak és az ulnának megfelelően. A radialis vagy lateralis oldalon levő gömbölyded kiemelkedés, az eminentia capitata, a csontnak csak az elülső felszínére szorítkozik, a hátulsón nem látni semmit belőle. Barázda és kiemelkedő léc választja el az ízfej ulnaris vagy medialis szélesebb részétől, a trochleú-tói. Ez már átterjed a hátulsó oldalra is, de nem ér fel itt olyan magasra, mint az elülsőn. Alakja két, a csúcsával egybeforrasztott csonkakúphoz hasonló, amelyek közül a medians úgy haránt, mint sagittalis irányban nagyobb és mélyebbre nyúlik le. A csontnak az izületi felszínek felett levő részletét gödrök vékonyítják. Legmélyebb és legszélesebb a hátulsó felszínen látható háromszögletű fossa olecrani; a trochlea felett, a medialis bütyök csúcsának színvonalán van. Az ulna olecranonja kapaszkodik belé a kinyújtott karon. Sekélyebb és keskenyebb az elülső felszínnek ugyancsak a trochlea felett levő fossa coro- noideá-ja, az ulna processus coronoideusát a behajlított könyökön magába fogadó gödör, s még gyengébb az eminentia capitata feletti fossa radialis. A két elülső árkot a diaphysis elülső lécének folytatásába eső taréj választja el. A fossa olecrani és fossa coronoidea közt a csont az áttetszőségig megvékonyodik. A karcsont változatai közül kettőt említünk meg : l.A fossa olecrani fenekén, ahol mint hallottuk, különben is igen vékony a csont, néha kisebb-nagyobb nyílás van, foramen intercondy-
