Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)

Csontvázrendszer

93

loideiim, mely alkalmasint az olecranon csúcsának nyomására az élet során keletkezik a csont felszívódása útján. Nőkön jóval gyakoribb, mint a férfiakon, ami érthető, mert náluk különben is vékonyabb a csont azon a helyen. A mai európai lakosság körében e lyuk a férfiakon 4.7%-ban, a nőkön 14.8%-ban fordul elő (Hultkranz). Alsóbbrangú fajokon sokkal gyakoribb, itt a gyakorisága 58%-ig emelkedhet (veddák). Elég gyakori a neo- lithkori és egyéb történelemelőtti csontvázakon is (22—25%). A gorillán és orangon csaknem állandó. 2. A másik, valamivel ritkább rendellenesség a processus supracondyloideus : karcsú, horogszerű, lefelé irányuló, közvetlenül az epicondylus medialis felett elhelyezett nyúlványa a csont alsó végének ; az élőn is kitapintható. A musc. pronator teres egy nyalábja ered rajta. A csúcsáról szalag indul el, mely a condvluson tapadva a nyúlvánnyal együtt nyílást zár el ; a nervus medianus halad ezen keresztül. Ha e szalag is elcsontosodik, canalis supracondyloideus keletkezik. Európai karcsontokon a nyúlvány 1—2%-ban fordul elő.

A karcsont csontosodása. A karcsont diaphysisében a cson- tosodás az embryonalis élet 2. hónapjának végén kezdődik. Az újszülöttön a fődarab már egész hosszában csontos, de az epiphy- sisek még porcogósak. A proximalis epiphysis csontmagja az 1. év során jelenik meg. A 2.—3. évben külön magvak fejlődnek a két tuberculumban ; ezek az 5.—6. évben olvadnak össze egymással és az epiphysissel. A distalis epiphysis több maggal csontosodik, eggyel a capitulumban (1.—2. év), egy-eggyel a medialis és lateralis epieondylusban (5.—6., illetőleg 12.—13. év), s eggyel a trochleában (9.—10. év). Ezek a magvak fokozatosan összeolvadnak a 10.—15. év között, s így egységes epiphysissé lesznek, mely a 16.—18. évben nő oda a középdarabhoz, míg a proximalis epiphysis csak a 20.—22. évben egyesül ezzel. t

Vállizület.

A vállizület (articulatio humeri) testünk legszabadabb Ízülete. Ezt két körülmény magyarázza meg. Egyfelől a toknak rendkívüli lazasága — az izmok közül kihámozott ízfej ízvápájából a tok megsértése nélkül 2—3 cm-nyire könnyen kiemelhető —, másfelől az ízvápának aránytalan kicsiny volta a fejhez képest. A kettőnek aránya 1:6; a csontos ízvápa függélyes irányban a fej felét, sagittalisban csak 1/3-át fogja körül, s terjedelme csak kevéssé növekszik a szélét szegélyező porcogós la-