Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
44 Az egyes esigolyaesoportok jellemző tulajdonságai. 1. A nyakcsigolyák fő ismertetőjele, hogy harántnyújtvá- nyuk két szárral ered ; ezek kerek nyílást fognak közre, a foramen transversarium-ot. A két szár közül a hátulsó az igazi ha- rántnyújtvány, az elülső a csigolyához odaforradt bordacsöke- vény. Ez már abból is kiderül, hogy ez a szár nem az íven ered. mint minden típusos harántnyújtvány, hanem a csigolyatest oldalán, ugyanazon a helyen, ahol a mellcsigolyákhoz a borda fejecskéje illeszkedik. Még meggyőzőbb bizonyíték, hogy az elülső szár néha a 7., sőt nagy ritkán a 6. nyakcsigolyán is, erősebben kifejlődve és a csigolyáról lefűződve, nyaki bordává alakul. Ilyen bordacsökevények, mint látni fogjuk, az ágyékcsigo lyákon és keresztcsigolyákon is kimutathatók ; a származástan értelmében hypothetikusan amaz ősi állapotra való utalásnak fogják fel őket, amikor az emlősöket megelőző alakoknak a mai kígyókhoz hasonlóan egész gerincoszlopuk mentén bordáik voltak. A foramen transversariumok egymással a nyakcsigolyák hosszában csatornát (canalis transversarius) alkotnak, melyben a 6. nyakcsigolyától kezdve az arteria és vena vertebralis halad felfelé, egy sympathicus-fonattal ; a 7. likban csak a vena van A kettős összetételű harántnyújtvány a 3.-tól a 6. csigolyáig oldalt két gumóval végződik (tuberculum anterius és posterius) ; ezek felül vályút fognak közre, melybe a gerinccsatornából kilépő gerincvelői idegek helyezkednek (ezért sulcus nervi spinalis). A 7. nyakcsigolya harántnyúlványának már nincs elülső gumója, mert a bordamaradvány a végével egészen beleolvadt az igazi harántnyúlványba. Annál erősebben emelkedik ki a fi. csigolya elülső gumója. Ennek az a nevezetessége, hogy az előtte elfutó közös fejverőér (arteria carotis communis) felkeresésére segítségül használható fel, ezért tuberculum caroticum (Chas- saignac1-féle gumó) a neve. Az élőn is kitapintható soványabb nyakon, a pajzsporcogó alsó széle magasságában. Egyéb tulajdonságok : A test igen alacsony, cranialis és caudalis felszíne harántul megnyúlt, négyszögletű, legömbölyödött szögletekkel, felül jobbról balra kivájt, két taréjszerűen felemelkedő oldalsó széllel, alul elölről hátra homorú ; a csigolyatest elölről mgtekintve a 2.—5. csigolyáig félköralakú konvexitással határolódik el lefelé. Az ív karcsú, a foramen vertebrale feltűnően tág, háromszögletű, harántul elnyúlt. A tövisnyúlvány 1 Chassaignac, Ch. M. E., párisi sebész. 1805—1879.
