Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
43 csak a felső felén. Hátrább lemezszerűén kiszélesedik, s így zárja el a gerinclikat. A nyak keskenvségét két ívelt bemetszés okozza (incisura vertebrae superior et inferior), melyek közül az als6 sokkal mélyebben vág be. E bemetszések határolják a szomszédos csigolya hasonló bemetszésével, továbbá a csigolyatestek egy részével és az izületi nyúlványokkal együtt az oldalról a gerinccsatornába vezető csigolyaközti likat (foramen intervertebrale)T a gerincvelői idegek s a velük ki- és betérő erek számára szolgáló nyílást. 3. Harántnyujtvány (processus transversus). Az íven ered az incisurák mögött ; csak a nyakcsigolyákon fut harántul a nevének megfelelően, a többin rézsútosan hátra irányul. Legömbölyödve és bunkósan megvastagodva végződik. Egyfelől izmok és szalagok tapadására való, másfelől a bordát támasztja. 4. Tövisnyujtvámj (processus spinosus). Hátul a középen a két ívfél egyesülésének helyén indul el. A felső és középső nyak- csigolyákon karcsú és egyenesen hátra irányúi, az utolsó nyak csigolyán s a hátcsigolyákon hosszú és rézsútosan lefelé húzódik, az ágyékcsigolyákon ismét egyenesen hátra tart. Gumószerű megvastagodással végződik, a nyakcsigolyákon az utolsó kivételével két csúccsal. Izmok és szalagok tapadnak rajta s a gerincvelőt védi a gerincoszlop legexponáltabb pontján. 5. Izületi nyujtvány (processus articularis). Minden csigolyán kettő van, egy felső -és egy alsó. Függélyesen fel-, illetőleg leszáll, a szomszédos csigolya hasonló nyúlványával való egyesülésre (articulatio intervertebralis) ; a porcogóval bevont izületi felszín a felszálló nyúlványon hátul, illetőleg (az ágyékcsigolyákon) medialisan, a leszállón elől, illetőleg laterálisán van. A két íznyujtvány az ívről a harántnyúlvány eredésével egy színvonalon indul el. Az ízfelszínek állása különböző az egyes csigolyacsoportokon, ez befolyással van a mozgások mikéntjére. Az egyes esigolyaesoportok jellemzése. Bár az alaptypusuk egyforma, a csigolyák mégis csoporton- kint eltérnek egymástól. E csoportok a következők: 7 nyak- csigolya (vertebrae cervicales), 12 mellcsigolya (vertebrae thoracales), 5 ágyékcsigolya (vertebrae lumbales), 5 keresztcsigolya (vertebrae sacrales) és 4—6 farkcsigolya (vertebrae coccygeae). A két első nyakcsigolya, az atlas és az epistropheus, a fej mozgásai érdekében erős változáson esett át az alaptypushoz képest, különösen az atlas. Ezt a két csigolyát csak az egész gerincoszlop letárgyalása után fogjuk szemügyre venni.
