Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
42 s hasonlóképen a lábtőcsontok egy része közötti összeköttetések (articulationes intercarpeae és intertarseae). Ilyenek a kéztő- és kézközépcsontok, úgyszintén a lábtő- és lábközépcsontok közötti Ízületek (articulationes carpo-metacarpeae és tarso-meta- tarseae), az első ujjhoz tartozó ízület kivételével, amely, mint hallottuk, szabadizíilet. Ide tartozik a keresztcsípőiziilet (articulatio sacroiliaca) is. RÉSZLETES CSOXT- ÉS IZtXETTAX. A törzsök csontjai és Ízületei. A csigolyák. A csigolyák (vertebrae) sorozata alkotja a köztük levő porclemezekkel s szalagokkal együtt a gerincoszlopot (columna vertebralis). Ennek kettős a rendeltetése : egyfelől a törzsök szilárd s emellett mégis mozgékony tengelye, másfelől dorsalis felében az idegrendszer egyik részét, a gerincvelőt, illetőleg a 2. ágyékcsigolya felső szélétől kezdve lefelé a gerincvelő alsó részéből eredő erős idegnyalábokat veszi körül védő tokkal. 24 különálló csigolyából (vertebrae verae vagy praesacrales) s le- jebb két csonttá, a keresztcsonttá és farkcsonttá összenőtt 9—11 ú. n. álcsigolyából (vertebrae spuriae, helyesebben concretae) áll. Minden csigolya több csontmagból fejlődik ugyan, de kifejlődött állapotban egységes csont. Nézzük először a csigolya általános typusát. A csigolyán a következő részeket különböztetjük meg : 1. Test, corpus. A csigolya legzömökebb része ; alacsony henger, a szomszéd csigolyák felé lapos, érdes felszínekkel. Szivacsos állományból áll, melyet csak vékony corticalis fed. A csont felületén feltűnő sok nyílás van a sok ki- és betérő értői ; különösen nagy éidikak (1-—3) találhatók a test bátulsó, a gerinccsatorna felé tekintő felszínén. A szivacsos állomány architektúráját függélyes és vízszintes lécek (nyomás -és húzástrajec- toriumok) kereszteződése jellemzi; ebből valami a külső felszínen is látszik, függélyes rostozottság alakjában. Elülső és oldalsó felszínén gyengén kivájt, a felső és alsó szél ajakszerűen emelkedik ki. 2. ív, arcus. A gerinclikat (foramen vertebrale) fogja körül. E likak összeségéből lesz a gerincvelőt magába fogadó gerinccsatorna (canalis vertebralis). Az ív keskenyen ered a test oldalsó és hátulsó felszíne közti határon, még pedig a csigolyatestnek
