Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)
Csontvázrendszer
41 és siilyesztésében (flexió és extensio) áll. A másik mozgás tengelye nyílirányú ; a comb hol távolodik a középvonaltól, hol közeledik hozzá (távolítás és közelítés, abductio és adductio). A harmadik mozgás a rotatio, melynél a comb saját hossztengelye körül forog, kifelé és befelé. Természetes, hogy e mozgások kombinálódhatnak egymással ; lehet pl. abdukálni vagy rotálni a comb behajlított helyzetében is. Nem önálló mozgásféleség, hanem csak a különböző mozgások kombinációja a circumductio, mikor a szabad-izületben mozgó testrész egy kúp felszínéhez hasonló mozgást végez a térben ; a kúp csúcsa az ízfej középpontján van. A golyóiziilet igen elterjedt izületfajta. Legszabadabb golyó- iziilet a vállizület ; itt a mozgások nagy kiterjedését egyfelől az ízvápának az ízfejhez képest aránytalanul kisterjedelmű volta, másfelől az izületi tok lazasága és szalagokban való szegénysége teszi érthetővé. Az ujjak tövén levő ízületek (articulationes metacarpophalangeae) korlátolt szabad-izületek, mert behajlított helyzetben az ujjak elvesztik a szétterpesztés és circumductio képességét. Külön alfajtája a szabadizületnek az enarthrosis. Szervezetünkben a csípőizület képviseli ezt a féleséget. Jellemző tulajdonsága, hogy az ízvápa az ízfejből egy félgömbnél többet fog körül, tehát szélével a golyó aequatorán is túlterjed. A technika-az ilyen egybekötésmódot ott alkalmazza, ahol szabad és minden irányú mozgás mellett a két izülő testnek olyan szoros összetűzésére van szükség, hogy még szét se lehessen venni őket. Hogy a combfej az ízvápából bizonyos ellenállás legyőzése mellett mégis kiemelhető, az abból érthető meg, hogy az a plus, amivel túlterjed az ízvápa széle az ízfej egyenlítőjén, reáhúzódva a már megint megkeskenyedő részre, nem esik a csontos ízvápára, hanem már ennek a rostporcos szegélyére, a labrum glenoidaléra ; ennek az ellentállása pedig legyőzhető, vagyis a combcsont mégis csak kihúzható az acetabulumból. A borz állkapocsízülete példája a teljesen csontos enarthrosisnak. b) Soktengelyű ízületeknek foghatjuk fel a feszes ízületeket (amphiarthrosis) is. Ezekre az jellemző, hogy részben az ízfelszínek egyenetlenségei, részben a rendkívül feszes és az ízületet mindenfelől körülvevő külső szalagkészülék miatt a csontok majdnem mozdulatlanul illeszkednek össze ; ha van is valami mozgás közöttük, az csak minimális lapszerű eltolódás. De sok átmenet vezet ettől az izületfajtától a feljebb letárgyalt ízületek egvikéhez-másikához. Feszes Ízületek pl. a kéztőcsontok közötti,
