Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)

Bevezető rész

12

áll a haránt- vagy vízszintes síkra, mely egyenes álláskor vízszintesen terjed ki s mindkét síkkal kereszteződik.

Helyzet- és irányjelzések. Mediális, ami a középsíkhoz közelebb, lateralis, ami tőle távolabb esik, pl. medialis és lateralis szemzug. Ugyanezeket a neveket irányjelzésre is használjuk : medianfelé és lateralfelé. A belső és külső melléknév csak a törzsök vagy a végtagok középtengelyéhez való helyzetviszony megjelölésére szolgál ; pl. szólunk a hasfal külső és belső felszínéről. A proximalis és distalis jelzőket főkép a végtagokon alkalmazzuk : proximalis a törzsökhöz közelebb levő, distalis a tőle távolabb levő rész. Használható ez a két név olyan szerv- rendszereknél is, amelyek egy központból indulnak ki, pl. a vérérrendszernél, gerincvelői idegeknél, a központfelőli (centrális) és környékfelőli (perifériás) értelmében. A teljesség kedvéért hozzátehetjük ehhez a már említett ventralis (hasi) és dorsalis (háti), továbbá a cranialis (koponyafelőli) és caudalis (farkcsont- f'előli) jelzőket.