Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 1. (Budapest, 1922)

Csontvázrendszer

CSOXTYÁZREXDSZER. I (Osteologia et syndesmologia.) Általános rész. A csontvázrendszer áll a csontokból, ezek járulékos alkotó­részeiből (külső és belső csonthártya, porcogós kiegészítő részek, csontvelő) és a csontok összeköttetéseiből. A csontváz (skeleton) három feladatot teljesít szervezetünk­ben: 1. szilárd vázát, belső megerősítését alkotja a testnek, a fon­tos szerveket (agyvelő, mellkasi, hasi, medencei szervek) többé- kevésbbé tökéletes védő tokkal veszi körül. 2. A mozgás passzív- szerve : a csontokon tapadnak, mint emelőkarokon, a mozgás aktív tényezői, az izmok ; ezek összehúzódva a csontokat egy­máshoz közelítik, egymáshoz való térbeli viszonyukat megváltoz­tatják s ezzel tagjaink mozgatását és testünk helyzetváltoztatását eszközük. 3. Szivacsos- állományában a vérképzés fontos szervé­nek, a vörös csontvelőnek ad helyet és védelmet. A csontváz a teljesen kifejlődött emberen 200-nál több kü­lönálló csontból áll. Gyermeken a csontok száma sokkal na­gyobb, mert a legtöbb csont különálló elemek fokozatos össze- forradásából keletkezik, s a gyermeken ez az összeforradás a legtöbb csonton még nem következett be. Á csontokról. A csont a támasztószövethez tartozó állomány. Szövettani és chemiai tulajdonságai szerint közel áll a szervezetünket átszövő és részeit egybekapcsoló kötőszövethez ; úgy fogható fel, mint a test kötőszövet-telepének mészsók lerakódása által megtömörült részlete. A mészállomány a csont alapszövetének interfibrillaris állományában van lerakódva. A lágyrészeitől megfosztott friss csont a felszínén halvány­sárgás színű, vértartalma szerint különböző fokú rózsaszínű ár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom