Lengyel Dániel (szerk.): Orvosi tanácsadó városon és falun (Pest, 1861)

II. Betegségek s azokban való eljárás - Belső betegségek - Lázak

82

ha hánytató szüksége esetében a betegnek hasmenése lenne, akkor a 9. sz. alatti hánytatót lehet neki adni. Csuzos, hurutos kórvegyületnél gyenge izzasztók tesznek jót bodza- vagy hársvirág theából, s ha ezek nem használnak, a 10. sz. alatti izzasztó szer. Ha kórvegyület nincs jelen, a 11. sz. alatti chlor víz igen jó szolgálatot tesz, s ha ez nem elég, gyengén ösztönző s izzasztó szert kell adni a 12. sz. alatti vény szerint. A jelentkező föbántalmakat alsó és felső végtagokra alkalmazott mustáros kovászok úgy a nyakcsigolyákra alkalmazott hó- lyaghúzó tapaszok által lehet elvezetni vagy megszüntetni. Különös figyelmet kell fordítni az izza- dás előmozditására, mit a fennebbi izzasztó szerek s langyos fürdők által lehet elérni.

A hevesebb fokú idegláznál vagy hagymáznál (typhus) az idegláz kórtünetei nagyobb fokban állnak elő, a fő különös szenvedésével , mely miatt az őrjöngések növekednek, vagy mély alu- székonyság lepi meg a beteget s inai rángatóznak. Nem csak avatatlanokra, hanem szakértőkre nézve is igen fontos annak elhatározása, hogy az említett kórjelek az agy gyuladásos vagy ideges állapotából származnak-e; azért ily esetben, az egyszerű idegláznál ajánlott életrendi szabályokon kívül egyebet tenni nem szabad, hanem mielőbb orvos után kell látni. Mig ez elérkezik, a főbántalmak enyhítése végett a nyakra és végtagokra bőrizgató szereket kell alkalmazni, a beleket csórék által kiüritni és sa- vanykás italokat adni.

Felüdülés időszakában, tiszta, száraz levegő, tisztaság, szelíden tápláló eledelek, jó bor mértékletes használata s a lélek folvidítása legtöbbet tesznek a beteg helyreállítására.