Lengyel Dániel (szerk.): Orvosi tanácsadó városon és falun (Pest, 1861)

II. Betegségek s azokban való eljárás - Belső betegségek - Lázak

83

Rothasztó láz.

A rothasztó láz az életerő kimerülését tekintve leginkább az ideglázhoz hasonlit; azzal a különbséggel, hogy ennél a test nedvei föloszlásra s rothadásra hajlandók. Mint kezdete óta ily természetű ritkán fordul elő, hanem, más különösen lázas betegségekből fejlődik ki, ha külbefolyások annak előállására kedvezöleg működnek. Kifejlődése kezdetén a beteg bőrének hősége kellemetlenül égető; ütere petyhüdt változó, de azért mindig kicsi és puha; testének gyengesége oly nagy, hogy erőtlenül rogyik vissza ágyába; hangja érthetetlen, kimerült , s fére beszél vagy őrjöng; a rothadásba való átmenetei jeleiül a beteg kiürítései u. m. széke, izzadsága, vizelete, sőt lehelete is büdösek; fogait szürkés fekete rothadt nyál vonja be, s orrában valamint szemhéjjain is hasonló mutatkozik; szemei bágyattak, üvegfényüek; a vér hibás vegyü- lete következtében, bőrén különböző szinű kütegek mutatkoznak; néha széke s más kiürítései is véresek; ha a bágyadtság nagy, aluszékonyság lepi meg, nyelve meghasadozik, lélekzete hörög, teste földagad, s a veszély óráról órára növekedvén végre csendesen kimúlik.

Leghajlandóbbak ezen betegségre az olyanok, kik bármi ok következtében ki vannak merülve, vagy valamely senyves betegségben, milyenek a vizkór, bujakór és süly szenvednek. Indokai romlott levegő s eledelek, tápszerek hiánya, a test nedveinek bármi okok következtébeni megromlása, s az életmüvezetnek gyengítő befolyások általi kimerülése lehetnek.

Ezen betegség 14 — legfölebb 21 napig tart; de hajavulásba megy is át,az nehezen halad előre.

6*