Lengyel Dániel (szerk.): Orvosi tanácsadó városon és falun (Pest, 1861)

I. Életrendi szabályok az élet és egészség fentartására

Ezer viszontagság terheli az életet, és még is alig van ember ki attól megválni óhajtana. Mig az életerő, minden életnek e fötényezöje, teljes vi- rágjában díszük, vagy legalább az életet megsem- misítni törekvő ellenerők fölötti hatalmát el nem vesztette, örül mindenki az életnek, s még a legnyomorultabb is békével viseli az élet terheit, mert azon édes remény táplálja, hogy ha épségben marad, s élete hosszúra nyúlik, kevésbé kedvező vagy épen nyomorult állapotán változtathat, s azt idővel ha nem is tökéletes boldoggá, legalább türhetővé teheti.

De az ellenséges elemek által leküzdött életerő fogytával gyengeség fejlődik ki, mely az embert az élet örömeire nézve közönyössé, életunttá teszi, s néha öngyilkosságra is tévesztheti; ezerféle betegségek keletkeznek, melyek a legdúsabb, legboldogabb életet is megzavarják; előáll az enyészet, melynek végperczei a jövő bizonytalan volta miatt, oly borzasztólag hatnak mindenkire. Csoda e tehát, ha az emberek eleitől fogva abban fáradoztak, hogy éietöket minden kártékony elemtől megóvhassák, s minél hosszabbra nyújthassák.

így találták fel az orvosi tudományt, igy ala- ' pítottak életrendi szabályokat.

A mi az életrendet illeti, erről az embereknek eleitől fogva különböző, sokszor igen ferde fogai-