Lauschmann Gyula dr.: Adatok a magyarországi járványok történetéhez, tekintettel Székesfejérvár városára (Székesfehérvár, 1898)
XVIII. század
34 heilen gyászba borítá, — vezeti vissza a háborúnak a trencséni csatavesztés utáni aláhanyatlását.1 Ezen nagy járvány, mely az egész országban dühöngött, a mi szükebb hazánkat, Székesfej érvár városát sem kímélte meg. Sajnálom, hogy a járvány lefolyására, kiterjedésére és az áldozatok számára nézve megbízható adatokkal nem rendelkezem, mert a városi levéltárban semmi, a belvárosi plébánia anyakönyveiben pedig csak hiányos bejegyzések találhatók. A belvárosi plébániának 1702 óta vezetett halálozási anyakönyveit áttekintvén, az 1109. évről azon bejegyzést találtam ott, hogy az illető anyokönyvvezető a pestisben elhaltak névsorát nem jegyezhette be, mert az adatok nagyon rendetlenül érkeztek hozzá. Egyes adatokat azonban mégis össze tudtam szedni. így például a pestisben elhaltak számát körülbelül 300-ra, a más betegségben elhaltakét pedig 105-re teszi. Említ 84 egyházi szertartás nélkül eltemetett egyént, kik valószínűleg szintén pestisben haltak el. A halottak között feltűnő sok a Rákóczy ellen működő Heister katonája — miles cohortis Heiste- rianae, — igy például deczemberről 12-őt említ Dierling és Rolloy századából. Schober Mátyás, ki mint egészségügyi biztos, Bécsből küldetett a pestis alkalmával városunkba, 1710-ben szintén a járvány áldozata Ion. Ennek sírfeliratát is közli az anyakönyv ezen szavakkal: „Hic jacet Dominus Mathias Schober, medicu . Alios curavit, seipsum non potut, victima sanitatis, peste mortuus anno 1710. Novembris 17. Requiescat in pace. “ Mint érdekes adatot, öt katona nevét is feljegyezte, kik a pestisből meggyógyultak. Ezek: Tinái Ádám, Roll János, ifjabb Enqelhardt János, idősb Dragier István és Schlosser János. A szent ferenczrendi zárda, mely a törökök kiűzetése után 1690-ben újból alakult, e járványról nem tar1 insolitum, ac a saeculs inauditum frigus, quod multas in Hungária stirpes vitesque decoxerat, et vulgata per regnum fo da pestilentia, cuius vis urbes et pagos a^sidius funeribus exhauriebat effecit, ut ab aestu belli hostes, clade Trentsiniensi confracti, remitterent. Epit. chronolog. rerum Hungaricarum.
