Lauschmann Gyula dr.: Adatok a magyarországi járványok történetéhez, tekintettel Székesfejérvár városára (Székesfehérvár, 1898)
XVII. század
28 juta; ha Isten hamar békességet nem ad, éhen haló elég leszen“.1 1688-ban Székesfejérvar visszafoglalásánál városunk falai között mesterségesen előidézeti éhség dühöngött, mely sok embert vitt a sírba. A mondott év május 9-én az ostromló sereg minden közlekedést elzárt a vártól, és a bent levő törököket kiéheztetés által akarta megadásra bírni. Az éhség a katonák és a lakosok nagy száma miatt napról-napra növekedvén, Achmet vár- parancsnok titkos levéllel futárt küldött Belgrádba. ecsetelvén a vár sanyarú helyzetét, és gyors segélyt kért. A hírnök útközben üldözői elől kénytelen volt a Dunába ugrani, és úszva menekülni. Azonban a keresztények elfogták őt, és a levéllel együtt Bécsbe küldötték ; Lipót király e levél tartalmából értesülvén a várban pusztító éhségről, ujább parancsot adott a még erősebb körül- zárásra és kiéheztetésre. A vár lakói és a törökök egy ideig tűrték az éhséget, de midőn segély nem érkezett, és sokan éhhalállal haltak el, a bentlakóknak szabad elvonulást engedtek a törökök. A nép nagy része örömmel indult útnak, hogy az éhhaláltól megszabadult, — Győrbe és más helyekre vonult, siralmas szavakkal ecsetelvén azt a nagy éhséget, melyet az ostrom alatt szenvedett. Puuer János írja le ezen kiéheztetést Istvánffy nyomán Historia dioecesis Albaregalensis művében. Ép ily mesterségesen előidézett éhség játszott közre két évvel később Temesvár és Kanizsa visszahódításánál. 1690-ben ismét pestis dúlt, mely egyébiránt a török háborúk alatt igen gyakori volt Magyarországban. A járvány 1692-ig tartott és megtizedelte népünket. Ezen utóbbi évre egyúttal sáskajárás is esik, melynek emlékét a krónika tartotta fönn, és a mely Magyar- ország nagy részére kiterjedt.* Erdélyben is pusztított a sáska, miként ezt Czeyei Vasa György egykorú naplójában, melyet Szilágyi Sándor adott ki, olvashatjuk. „Sok helyeken penig — igy szól — kivált az Aranyos 1 Századok. 1873. 249. lap. 2 Maior pars Hungáriáé inexplicabili detrimento a locustis vastatur. Chron. Bakschay.
