Lauschmann Gyula dr.: Adatok a magyarországi járványok történetéhez, tekintettel Székesfejérvár városára (Székesfehérvár, 1898)
XVII. század
29 mellett az sáskák egész falu határát megötték, úgy hogy rajta semmit nem arathattak; mely okok mián aratáskor is az búzának ára alább nem szállott egy forintnál, vagy kile nézvén pénznél, az, ki rozsosabb volt.“ Az 1692-ik évi pestisjárvány annyiból nevezetes, > hogy ekkor záratta körül katonai kordonnal Lipót király Magyar- és Horvátország határait, hogy a ragály a többi tartományokra át ne terjedjen. Ezen évben Szavojai Eugen hadserege is sokat szenvedett a járványtól. Hadi népe közül 30.000, leginkább német, halt meg réczint pestisben részint pedig a vele együtt dühöngő hagy- mázban, sőt maga Eugen herczeg is megbetegedett. Ezen évről olvassuk Katona történelmében, hogy nem annyira az ellenség, mint inkább a betegségek és a pestis ellen kelleti ekkor küzdeni.1 A hagymáz egyébként, a morbus hungaricus, m°ly az előző században lépett föl, a XVII. század alatt is rémséges pusztítást vitt végbe nemcsak hazánkban, hanem a külföldön is, főleg a harmincz éves háborúban. A történelem följ egy zé, hogy Drezdában 100 háztulajdonos közül alig maradt fen 6, szintúgy Thüringiában és Szászország többi részeiben is; Würtemberg 400.000 lakosa közül csak 48 000 maradt életben a typhus pusztítása után. Hazánkban is, mint a fönebbi vázlatból kitűnik, a XVÍ. és XVII. század kimagasló, pusztító járványa a pestis és a hagymáz volt. Mindkét betegség jó talajra talált a folytonos háborúk, a társadalmi szétzüllö.tt viszonyok és az erkölcstelen életmód miatt, a melyek a török világ után hazánkat az erkölcsi és anyagi romlás örvényébe döntötték. Hasonló viszonyok voltak a külföldön is, nem csoda tehát, ha a járványok mindenkor nagy intensitással léptek föl, úgyszólván megtizedelték az emberiséget, melynek hygyenicus viszonyai ebben a korban a lehető legrosszabbak valának. 1 Hoc anno magis cum morbis et peste, quam, cum hoste pugnandum fuit. Epit. chronolog. Hung. III. 1 v-i [■ jj. ' ' .
