Lauschmann Gyula dr.: Adatok a magyarországi járványok történetéhez, tekintettel Székesfejérvár városára (Székesfehérvár, 1898)

XV. század

18

egyház külön könyörgéseket rendelt el a templomokban a veszély elhárítására. Weszprémi,1 múlt századbeli író, a XVI. század feljegyzése szerint, közli ezen ima szövegét, mely a következő : „Hostias iibi} Domine, dicatas placatus assume, ut intercedente patiente Job cum omnibus sanctis tuis, ulcus pessimum a supplicibus tuis nmove“, vagyis: „a neked felajánlott áldozatot fogadd, Uram! kiengesztelődve, hogy a türelmes Jób és minden szentjeidnek közbenjárásával könyörgőidtől a legrosszabb fekélyt eltávolítsd“. Ezen ulcus pessimum emlékét a nép még ma is megőrizte, mely a syphiliticus bajokat rossz seb néven nevezi.

A sűly, scorbut, vagy Scharbok néven említett betegség, mely már a keresztes hadjáratok katonáit is pusztítá, főleg Amerika felfedezése után lett ismeretessé, és ugyanekkor Vasco de Gama hajósainak több mint fele elpusztult miatta. Leginkább a tengeri utasokat lepte meg, de a szárazföldön is elég gyakran dühöngött, hol Hirsch az 1558-tól 1877-ig terjedő időről 143 járványt említ. Hazánkban egyébiránt nemcsak e korban lépett föl, hanem mutatkozott még 1720-ban a Temesmegye területén állomásozó katonaságnál, 1733 ban a budai várőrségnél, 1834-ben Vasmegyében, 1835-ben pedig Fejér- és Bácsmegye lakosai között.

1 Weszprémi : Succincta medicorum Hungáriáé et Transilvaniae biographia