Lauschmann Gyula dr.: Adatok a magyarországi járványok történetéhez, tekintettel Székesfejérvár városára (Székesfehérvár, 1898)
XIV. század
13 művelés, kereskedelem és minden mesterség, a szülő elhagyta gyermekét és viszont, szóval minden kegyelet és ragaszkodás feloszlott. A pestis veszedelmét tetemesen fokozta a nagy éhínség, mely a sáskák és egerek pusztítása, nemkülönben a kedvezőtlen időjárás miatt igen nagy mértéket öltött.1 Megemlékezik erről Bonfin is, ki a pestis dühöngésén, a sáskák és egerek pusztításán kívül még földrengést is említ.1 2 A pestis egyébként már az ókorban is ismeretes volt. Első nyomait a peloponesusi háborúk harmadik évében, 430-ban találjuk Kr. e., midőn a spártaiak Athént ostromolták. Nevezetes a jeruzsálemi pestis Kr. u. 72-ben, a római 77-ben Vespasián, 170-ben Marcus Aurelius, 139-ben Commodus és főleg 262-ben Gallienus uralkodása alatt, mely egy nap alatt 5000 embert söpört el;3 említendő még a Justinián alatti pestis 544-ben. A Krisztus születése utáni hetedik században főleg Szászországot sújtotta, 823-ban Németországban, a XL-ik században ugyanott, még pedig tizenegyszer egymás után dühöngött, a Xlll-ik században végül a keresztes hadak hozták Európába. Legnagyobb pusztítása azonban a fekete halál korára esik, mely hazánkra is végtelen csapással nehezedett. A nép nagy része elpusztult, a világ végromlását hitte köz ledni és vallásos imák mellett az önostorozásra vetemedett. Ezen magyar flagellansok a pestis veszedelmétől megszabadulandók, messze földre, Dlugoss szerint Lengyelországba kóboroltak, végig ostorozták magukat 1 Item etiam tempore regiminis Ludovici pestilentiae per loca particularia et etiam per totum regnum Hungáriáé et etiam in aliis vicinis regnis viguerunt. Et fames diversis temporibus per locusta et mures et per siccitates temporum ac äeris tempestates viguerunt. Chron. Budensc. 2 Imperante Ludovico saeva pestis et locustarum murmuriumque incon'imoda, i em calamitates terraemotus Hungáriám incessere. Dec I. Lib X. 3 Pestilentia tanta exstiterat, ut uno die quinque millia hominum pari morbo perirent. Trebellius Pollio: Gallieni duo. Script, hist, augustae.
