Lauschmann Gyula dr.: Adatok a magyarországi járványok történetéhez, tekintettel Székesfejérvár városára (Székesfehérvár, 1898)

XIV. század

14

és siralmasan énekeiének. Kóborlásuk évét Márk krónikája már l<i63-ra teszi.1 Ily flagellánsok egyébiránt egész Európában voltak, és mindenütt lehetett látni vértől borított, elcsigázott alakjukat, kik fanatismus által űzetve, a legnagyobb kicsapongásokba, öldöklésbe mentek át idővel, kikhez azután a nép is mohó vágygyal csatlakozott. Sok helyütt azután a zsidóság ellen fordultak, őket gyanúsítván, miként ez a későbbi századokban, sőt néha még a mai korban is az intelligentiával szemben megtörtént, hogy bűbájoskodásuk és a kutak meg- mérgezése által zúdították e veszedelmet az emberiségre.

A fekete halál, midőn már kitombolta magát, annyi emberáldozat után végre megszűnt, habár pusztító hatalmát még több izber, igy 1300., 137 A és 1383. években is éreztető Európaszerte, hazánkban pedig 13ol. és 1382-ben dühöngött újólag. Az 1361. évről említi Dlu- (joss, hogy „már tavaly Szt.-Mihály napkor csaknem egész napnyugaton kezdett a mirigy halál kegyetlenkedni; kivált Lengyel-, Cseh- és Magyarországot rontotta; tartott pedig a következő esztendőnek közepéig“.1 2

1 Ipsius (Ludovici) etiam tempore anno Domini millesimo ducentesimo sexagesimo tertio plebs flagellis se feriendo, universaliter discurrebat. Chrcn. Marci.

2 Virág Benedek : Magyar Századok. If.