Laufenauer Károly dr.: Előadások az idegélet világából - Természettudományi Könyvkiadó Vállalat 63. (Budapest, 1899)
II. előadás. Járványos idegbajok
MÁSODIK ELŐADÁS. Az ideges ember szeszélyes, rendkívül fogékony és úgyszólván a megátalkodottságig makacs, majd pedig gyenge és tehetetlen, mint a gyermek. Nagyon fogékony a szuggesztió iránt, azaz bizonyos külvilági hatások akarata ellenére is úgy beleékelődnek szellemi mechanizmusába, logikájába, hogy minden ellenérv daczára sem tud tőlök szabadulni; szolgája, rabja mások akaratának, de sokszor saját ferde gondolkozásának is, melyhez a kellő korrektivumok el nem érhetnek. Ezért mondjuk, hogy van autoszuggesztió is. Az ideges alkat még nem nyitna tárt kaput a ragadós idegbajoknak, ha nem volnának a testi reflexek, melyek minden egészséges emberben is megvannak. Reflex néven azt a jelenséget értjük, hogy valamely érzésbeli hatásra akaratunk ellenére is mozgás következik be. A mindennapos életből a legközönségesebb reflex a tüsszentés. De reflex a már említett ásítás is. Az a kérdés most már, hogy melyik az az érzésbeli hatás, mely az ásítást oly annyira ragadóssá teszi? Nem lehet más, mint a szem és fül; mert ha valakit ásítani látok vagy hallok, saját agyvelőm reflexközpontja ingerelődik ettől, és akár akarom, akár nem, ásítanom kell. E pontra vonatkozólag Rambossou Páris- ban igen érdekes kutatásokat tett. Elment először a vak gyermekek intézetébe, és ott mind a tanulók, mind a vak tanítók egybehangzóan azt állították, hogy ha ásítani hallanak, nekik is rendszerint ásítaniok kell, akármennyire igyekezzenek is ellentállani. A siketnémák intézetében az ott alkalmazott tanítónők egyike szintén azt állította, hogy igen sokszor három, négy növendék kezd ásítani, ha a siketnéma leánykák közül egyik-másik elásítja magát. Látjuk ezen, még az egészséges élet köréből vett példákból, hogy szemünk és fülünk sok olyan mozgásra indít, melyek egészen az akarat hatalomkörén kívül esnek; avagy nem tapasztaljuk-e önmagunkon is, hogy a katonai dobszó hal>2
