Laufenauer Károly dr.: Előadások az idegélet világából - Természettudományi Könyvkiadó Vállalat 63. (Budapest, 1899)

VIII. előadás. A kedély- és idegbajosok életéből

ezelőtt láttam egy beteg nőt, a ki ideges rohamaiban rendesen lábra kelt, és úgy, mint a napraforgó, a Nap irányában haladt; ha észrevétlenül távozhatott, rendesen messze távolságból hozták haza.

Az idegességben szenvedőt a többi között rendkívül bántja a félelem, a mi mindenesetre annak a jele, hogy az agyveleje gyenge, beteges működésű. Az egészséges ember rendszerint bátor, az együgyű ember félénk, a fejletlen agyvelejű gyermek pedig határozottan fél. Minthogy a félelemmel egyetemben az ideges embernek a képzelő tehetsége is fokozva van, ily módon a meggyengült gondolkodó tehetség kapuján számtalan betegség lopódzhatik az ideges ember szervezetébe, a melyek mind a fokozott képzelő tehetségnek köszönhetik eredetűket, azaz nem képzelődések, hanem a képzelés folytán keletkező betegségek. A képzelő tehetség erejének hatalmas működését mi egészséges emberek megfigyelhetjük önmagunkon is. Bizonyos nem egészen esztétikus külsejű betegség láttára, ha arra gondolunk, hogy e bajt mi is megkaphatnók, viszketés támad bőrünkön. Ha beborult az ég, és esőernyő nélkül lévén, a megázástól félünk, egyszerre csak esőcseppet érzünk kezünkön; odanyúlunk és semmi nedvességet sem érzünk, stb.

Az ideges emberben a képzelő tehetségnek ilyetén tapasztalható ereje még sokkal fokozottabb mértékben van jelen, mint az egészségesben. Ha figyelmét csak valamivel behatóbban egyik-másik testrészére, pl. szivére, fejére, lábára irányitja, ez már elegendő arra, hogy az illető szervben a gondolkozásnak egészen megfelelő érzet — szúrás, bizsergés, hidegség vagy fájdalom — jöjjön létre, mely állandóvá lesz, s mint valóságos betegség meg is marad. Innen magyarázható a nagyobb fürdőkben és hideg vízzel gyógyító intézetekben mindenütt olvasható eme figyelmeztetés: Ne tessék bajukról egymással beszélgetni! Tapasztalható ugyanis, hogy

A KEDÉLY- ÉS IDEGBAJOSOK ÉLETÉBŐL. 2 I J