Lambrecht Kálmán (szerk.): A gondolat úttörői (Budapest)

Nagy József: Henri Bergson

HENRI BERGSON

(SZ. 1859.)

\ AGY JÓZSEF:

1.

ig van érdekesebb jelenség, mint a filozófia sorsa. Százszor elűzik, hogy újra visszahívják. így űzte el a múlt század büszke pozitivizmusa is. Még a nevét is törülni akarta az emberiség emlékezetéből és ma ... Újra itt van közöttünk, s mi áhítattal kezdünk figyelni rá.

Az a kor, amely tudásban a legmagasabbra emelkedett, a szenvedések legmélyebb poklára taszított bennünket. Nem bízunk többé az észben, mert mintha csak azért emelt volna föl bennünket, hogy annál magasabbról zuhanjunk alá! Nem bízunk a tudományban, mely homályban hagyta sorsunk legnagyobb kérdéseit: a világ és az ember értelmét. Irracionalisták, misztikusok, titkos utakon bujkáló alchimisták lettünk újra.

Filozófiánk se akar »tudomány«, racionális »ismeret« lenni, de a sejtelem halk szavára figyel, az élet szivének dobogását hallgatja. A homályból ismét előlép a metafizika, s mit se törődve azzal, hogy a kanti kritika immár több mint száz éve kimondta fölötte a halálos ítéletet, viruló egészségben él közöttünk.

Azok közt, akik a számüzöttet visszahozták, legtöbbet tett érte a francia Henri Bergson, aki 1859-ben Párisban született, s ma az Académie francaise tagja és az új filozófiának legnagyobb büszkesége.

A gondolat úttörői I.

193

13