Lambrecht Kálmán (szerk.): A gondolat úttörői (Budapest)
Lenhossék Mihály: Santiago Ramon y Cajal
bevilágított a szerves lények finomabb szerkezetének addig sötéten maradt zugaiba. Ramón y Cajal tünemény a tudomány történetében. Autodidakta a szó legszorosabb értelmében, de olyan autodidakta ő, aki az ilyennél megszokott és menthető tévedések és ingadozások elkerülésével nem mint kezdő, hanem azonnal mint kész mester, mindjárt tökéletes alkotáspkkal lépett a nemzetközi tudomány areo- págja elé. Életrajzát és tudományos fejlődésmenetét maga megírta Recuerdos de mi vida című kétkötetes, 1917-ben megjelent emlékirataiban az ő elmés, köny- nyed, eleven elbeszélő modorával. Saragossában, Aragónia egykori fővárosában született 1852-ben ; orvos fia volt. Ott végezte az orvosi tanfolyamot is; rövid katonai szolgálat után szülővárosában az anatómiai intézet mellett tanársegéd lett, s 1883-ban, 31 éves korában, elnyerte a valenciai egyetemen az anatómia tanszékét. 1887-ben a barcelonai egyetemre került s 1892- ben hő vágya teljesült: a madridi egyetemre nevezték ki tanárnak. 1900-ban, mikor a párisi nemzetközi orvosi kongresszus neki Ítélte oda »nagyjutalmát«, a 6000 frankos príx de Moscou-t, belátták a spanyol intéző körök, hogy kár volna ezt a kiváltságos produktiv tehetséget tovább is elvonni a tanításnak banális munkájával magasabbrendű hivatása teljesítésétől: külön kutató intézetet szerveztek a számára Laboratorio de inves- tigaciones biologicas néven s felmentették őt a tanítás alól. Ebben az intézetben működik és végzi kutatásait ma is, 70 éve ellenére, csorbítatlan erővel, lankadatlan lelkesedéssel és sikerrel, tehetséges tanítványok buzgó közreműködésével. Mindent mester nélkül tanult meg, mindent saját tehetségének őserejéből merített. Nekem mindig az volt a véleményem, hogy a tudományos kutatás terén az igazi tehetségnek nincs is szüksége »mester«-re, kibontakozik a valódi talentum magától is, csak meglegyen ; mindig gyanús szemmel néztem azt a tudományos pályára készülő fiatalembert, aki évekig egyik egyetemi városból a másikba, egyik híres tudóstól a másikhoz vándorol, hogy itt is, ott is lásson, ettől 75
