Lambrecht Kálmán (szerk.): A gondolat úttörői (Budapest)

Lenhossék Mihály: Santiago Ramon y Cajal

is, attól is tanuljon valamit; az ilyenben bizonyára kevés az eredetiség és a tehetség ősereje. Amit az igazi tehetségnek gyakorlatilag hozzá kell tanulnia a maga talentumához, hogy az talpra állhasson és maga fejlődhes­sék tovább, azt az elemi tudást megtalálhatja az első jól felszerelt intézetben, az első mester mellett; a többihez a tehetségen kívül főkép csak három dolog kell: hely, eszközök és könyvek ! De Ramón y Cajalnak tudományos fejlődéséhez sokáig ezeket az elemi feltételeket is nélkülöznie kellett. Ő, aki ma a mikroszkópi kutatásnak egyik első, ha ugyan nem legelső mestere, egyetemi évei alatt nem is lá­tott miszkroszkópot, nem látott egy sejtet sem. A sara- gossai egyetemnek a 70-es években csak egy rozzant mikroszkópiuma volt: az élettani »intézetben«, de ez is a szekrényben pihent, mert senki sem tudott vele bánni. Mikor Cajal Madridba ment pár hétre, doktorá­tusának a letételébe, ott volt ugyan alkalma kissé bepillantani a mikroszkópba, de hazatérve Saragossába, megint csak nélkülöznie kellett a biológiai kutatásnak ezt a legfontosabb eszközét, mert az hiányzott az ana­tómiai intézet felszereléséből. Speciális mikrobiológiai tehetségével olyan volt ő mikroszkóp nélkül, mint a karok nélkül született festőlángész. Meddő évek vonultak el felette, mert az ú. n. »durva«, vagyis mak­roszkópos anatómiához sok kedve nem volt, ehhez hivatást nem érzett. Már a férfikorba kezdett bele­érni, amikor, valami belső ösztönnek engedve, a saját költségén mikroszkópiái laboratóriumot rendezett be magának. Leírja emlékirataiban, hogyan szerezte be garasaiból egyenkint a szükséges eszközöket, a mikrosz­kópot, a mikrotómot, a szövettani könyveket, folyó­iratokat, hogyan tanult meg németül, angolul — fran­ciául tudott már —, hogy beleolvashassa magát tudo­mányának nemzetközi irodalmába s igazi szakemberré képezhesse ki magát. Szinte el sem tudjuk ma képzelni, mikép volt az lehetséges, hogy ez a később páratlan termékenységi'!, lázasan produkáló kutató tehetség olyan soká néma maradt, hogy olyan későn bontotta ki szárnyait. Cajal­76

Next

/
Oldalképek
Tartalom