Lambrecht Kálmán (szerk.): A gondolat úttörői (Budapest)
Neubauer Gyula: Oswald Spengler
ilyennek látszik, bájos szemforgatással állapítják meg: én nem tudom, nem akarom mondani, de mégis mintha itt nem volna minden egészen rendben. Van, aki erősebb hangot is megüt, nemcsak kíméletlen, hanem gúnyoros is, fölényes és leereszkedő. Nem érti, hogy annyit írnak a könyvről tudósok is, de annyit megenged, hogy itt-ott egész érdekes, ha mindjárt vakmerő, fölületes, sőt nem is eredeti. íme, ez a hasonlat már ismerős, ez a gondolat sem új, a végén majd ez a szó és az a betű is régi ismerős lesz, hiszen ez is, meg amaz is egy nyelvből való. Ezek a kritikák túlságosan igazat adnak Spengler- nek, hogy nagyon elszaporodtak a mesteremberek, akik magukat íróknak, tudósoknak képzelik és mindjárt zavarba jönnek, ha valami nem illeszkedik be a jól begyakorolt sémába. Kicsinyes hiúságuk is sértve érzi magát, hogy ők éjjel-nappal, évtizedek óta foglalkoznak ezzel a kérdéssel és ez az ember máról-holnapra mindent jobban akar tudni./.Valóban nagyon elszaporodtak a [szűk látókörű szakemberek, akik apró-cseprő részletekkel, analízissel töltik egész idejüket és közben elvesztik <a nagy egésznek képét, a sok fától nem látják az erdőt. A közelmúlt évtizedei igen gazdag anyagot gyűjtöttek össze a gondolkodás számára. A kutató ember ezerfelé ágazott el, egymástól függetlenül fölfedezték a létnek egy-egy új darabját s az emberi elme, mely minél szét- ágazóbb legyen az anyag, annál inkább kívánja az összefoglalást, mohón, türelmetlenül várja a nagy szintézist, amely földeríti a részletek összefüggéseit is és egységes világképet, egységes történelemszemléletet, egységes világfölfogást ad az embernek. Történtek hatalmas kísérletek, de az emberi elme valahogy ki nem elégítő- nek találta valamennyit s ha a Spengler-féle szintézisről ugyanezt is állapítaná meg, az első pillanat mégis a reménykedő kielégülésé, a beteljesült várakozásé és megelégedésé. Ebben a szintétikus erőben van Spengler hatásának titka elsősorban. Az ő könyvéből nagy összefoglaló erő sugárzik a lelkekbe, mely megnyugtatás, pihentetés a kétségek és bizonytalanságok közt hányatottaknak, világosság a sötétben tapogatózóknak. Spengler könyve 36
