Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)
A himlőoltás véderejének statisztikai bizonyítékai
2 maga Koch, az epidemiológia ezen érdemdús előharczosa, szintén oly értelemben nyilatkozott a német oltástigyi bizottságban, hogy az oltás véderejét statistikai úton alig-'fogják bebizonyíthatni, mégis szükséges, hogy ezen előzetes alapkérdésnek néhánjJ- szót szenteljünk. Ha ugyanis nem a statistikai észlelés dönthet ebben a kérdésben, úgy csakis a kísérlet tehetné azt. De a kísérletnek el van zárva az útja. Századunk elején még lehetséges vala, vaccinált egyénekbe a kísérlet kedvéért valóságos himlőt beoltani, őket variolázni. Az ilyen kísérletezés azonban most meg van tiltva. De ezenfelül a variolatio nem is azonos a betegségnek titokzatos módon végbe menő terjedésével, bizonyos lévén, hogy az egészséges embereknek fertőzése nem azon az úton történik, mintha a himlőnyirk egy sebes helyen át a szervezetbe bejutna. Maradna tehát, ha a variolatiótól el kell tekintenünk, a laboratoriumbeli kísérletezés. De világos, hogy ezen az úton a betegség hypothe- tikus csíráinak csakis physikai és vegytani tulajdonságait állapíthatják meg. A himlőbetegségnél, hol a kórt okozó csírák felöl még sejtelmünk sincsen, az ilynemű kísérletezés már ezen oknál fogva is teljesen lehetetlen. De még azon esetre is, ha a himlőbetegség csírája felfedeztetnék, a laboratoriumbeli kísérletezés már azért sem vezethetne czélra, mivel a himlő véderejének problémája nem egy positivumra, hanem egy negatívumra irányul: nem az bizonyítandó, hogy a beoltás okoz-e gyuladást, vagy himlöhólyagot, hanem az, vájjon a beoltás, a vele járó gyuladásokkal és hólyagokkal együtt, előidézi-e azon eredményt, hogy az illető élete egész folyásán himlőbe nem fog esni. Nem szorul bővebb indokolásra, hogy egy ilyen negativum a laboratóriumban be nem bizonyítható. A beoltott tömegeket nem lehet lombikokba zárni és nem lehet őket ott életük fogytáig az észlelés tárgyává tenni. így teliét az oksági összefüggések magyarázatára szolgáló egyetlen két út közül, melyek egyikét, t. i. a kísérletit, a jelen esetben a laboratóriumnak physikai és vegytani vizsgálódásai, a másikát pedig, a statistikait, a tömeges észlelések számszerű eredményei képviselik, csakis az utóbbi alkalmazható és csakis ez kecsegtet siker kilátásával. E mellett különben már impozáns erővel tanúskodik azon tény is, hogy mindenütt, a hol valamely gyógyszer vagy valamely közegészségi intézkedés hatását és így a himlőoltás véderejét is be akarják bizonyítani, a kérdés mindig és kizárólag a statistikai bizonyítékok szerint dől el, statistikai adatokkal bizonyítják az egyik oldalon a himlőoltás jótékonyságát, ugyanazokkal annak meddőségét, vagy éppenséggel káros voltát. Előadásom czélja ezen, egy század óta tartó és mindkét oldalról nagy ádázsággal vívott statistikai liarcz logikai alapjait és föeredményeit megismertetni, a himlöoltási tan védelmére és annak
