Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)
Függelék
54 halálozási veszély nagysága, tehát ezzel együtt a törzstömeg nagysága iránt is érdeklődünk, mely alkalommal u. i. annak j a tunk tudomására, hogy ez utóbbi pont felül semmiféle statisztikai adatunk sincs! így a keresett valószinűségi törtnek csakis számlálója talál a statisztikában adatokat, míg az annak nevezőjéről mitsem mond. Minthogy pedig eddigelé még nem sikerült ezen nevezőt, t. i. azon számot megállapítani, melyet az élő oltottak, vagy nemoltottak valamely nagyobb népesség körében tesznek, a statisztika nem is volt azon helyzetben, hogy az oltottak vagy nemoltottak kisebb vagy nagyobb betegedési, vagy halálozási veszélye felől általános érvényű adatokat szolgáltasson.1 Ha a statisztika az egészséges oltottak és nemoltottak törzstömegének számát megadhatná, úgy a himlőoltás haszna vagy meddősége felőli vita véglegesen befejezettnek látszanék: egyszerűen össze kellene hasonlítani azon koefficienseket, melyek kimutatják, hogy 100 oltottból és 100 nemoltottból hol halt el több ember. De ezen százalékos koefficiens is természetesen csak azon, minden statisztikai következtetésre egyaránt érvényes föltevés mellett bírhatna jelentőséggel, ha az oltottak és nemoltottak összehasonlított tömegei tényleg összehasonlíthatók, azon homogének. Ezen ponton történt mármost az oltás ellenzőinek és kivált Lorinser-nek már sok évvel ezelőtt megindított azon főtámadása, hogy arra utaltak, miszerint a nemoltottak és az oltottak tömegét, mint heterogéneket, nem is szabad egymással összehasonlítani. A nemoltottak tömegében találjuk ugyanis mindazon gyenge és beteg gyermekeket, a kiket éppen ez okokból nem lehetett beoltani. Szintúgy bizonyos, hogy a nemoltott gyermekek leginkább a szegény és műveletlen osztályokból valók, melyek pedig gyermekeiket nem csak az oltás tekintetében, hanem egyáltalában elhanyagolják. Egy ilyen elemekből összealkotott tömeg természetesen minden betegségnek inkább esik áldozatául, mint az oltottaknak nagyobb ellenállásra képes tömege; így tehát még az esetre is, ha a nemoltottak nagyobb himlőhalandósága be volna bizonyítható — a mit csak megengednek, de el nem fogadnak — ezt nem az oltás elmulasztásának, hanem a nemoltottak általánosan gyengébb alkatának kellene betudni. 1 Az eddigi statisztikák ugyan bő fölvilágositást nyújtanak aziránt, mily arányban halnak meg oltott és nemoltott himlő betegek; ezen adatok azonban leginkább kórházi észleléseken alapulnak, melyeknek ebből az okból nem szeretnek általános érvényt tulajdonítani, mivel a kórházi népesség az összességnek csakis egy töredékéből, még pedig a legszegényebb részéből kerül ki (lásd a 13. lapot).