Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)
A himlőoltás véderejének statisztikai bizonyítékai
20 a trencséni megyei kórházban: Grossner József, a temesvári kórházban : Bécsi Gedeon, az újvidéki kórházban: Strone Ferencz igazgató uraknak, kikhez még a budapesti irgalmas kórháznak igazgatója is járult. Hála ezen hathatós támogatásnak, azon helyzetbe jutottam, hogy 3 éven át 58,630 halott és 53,320 beteg, összesen tehát nem kevesebb mint 111,950 egyénenhint megállapított és kihallgatott eset tapasztalatai fölött rendelkezhetem. Nézzük már most, mily eredményekre vezettek ezen, hazánk minden egyes részéből összegyűjtött észlelések. Első sorban vegyük vizsgálat alá a betegedési viszonyokat. Az összes megvizsgált betegek száma — az egy éves csecsemők leszámításával és a himlöbetegeket bele nem értve — tett 50.847-et. Ha mármost ezekből kiválasztjuk azon betegségeket, a melyek a himlőoltással semmiféle legkisebb összefüggésbe nem hozhatók, úgy mint az összes sebészeti esetek, a balesetek, az ideg, emésztési, vérkeringési és ivarszervi bajok, a légzőszervi bajok a tüdö- vész kizárásával, a mozgásszervi bajok a rachitis kizárásával, a szembajok, a fülbajok és a cholera, úgy azt találjuk, hogy ezen indifferens betegségek közt a nem-oltottak száma közel 12 százalékot tesz. Ha már most a himlöbetegeknél a nem-oltottak száma szintén körülbelül 12°/o-ot tenne, úgy be volna bizonyítva, hogy az oltás semmiféle véderőt nem tanúsított, mivel ellenkező esetre a himlőbetegek közt sokkal több nem-oltottat és sokkal kevesebb oltottat kellene találni, mint a többi betegségeknél. Az eredmény azonban azt mutatja, hogy 1912 himlöbeteg közt nem 12, hanem nem kevesebb mint 38°/o volt oltatlan, hogy tehát a nem-oltottak száma háromszor annyi, mint az indifferens betegségeknél, vagyis más szóval, hogy a nem-oltott emberek közül háromszor annyi esik himlöbetegségbe, mint az oltottakból! íme tehát a pontos statistikai válasz azon első kérdésre: mily mértékben védelmezi az oltás az élő, egészséges népességet a himlőben való megbetegedés veszélye ellen. Úgy hiszem, hogy az oltás védői ez eredménynyel meg lehetnek elégedve. De még fokozódhatik ezen megelégedésük azon válaszszal szemben, a melyet a statistika a nem-oltottak nagyobb halandóságáról nyújt. Az indifferens betegségekben elhaltak közt a nem-oltottak aránya 13V2°/o-ot tesz, tehát majdnem szorosan annyit, mint a betegedéseknél, mely összevágó eredmény az előbbinek megbízhatóságát a legkellemesebb módon támogatja. Az 1690 himlő- halott között azonban nem lSO^/o-ot, azaz nem mintegy 230-at tesz a nem-oltottak száma, hanem 1330-at, azaz majd hatszor annyit! E szerint az oltás ellenzői részéről annyiszor sürgetett
