Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)
A himlőoltás véderejének statisztikai bizonyítékai
17 vasút elnökének, Taussig lovagnak, azon ritka loyalitását, hogy ezen kívánságnak csakugyan engedett és az osztrák államvasutak oltási statistikáját dr. Stöhr főorvos (Keller utódja által) hivatalból újból feldolgoztatta. Az eredmény már most az volt, hogy Keller állításai egytől egyik mind valótlanoknak bizonyultak : az osztrák államvasút tapasztalatai szerint is, az oltás fényesen le- szállítá a himlölethalitást és pedig minden korosztályban, így tehát az esetre is, ha csak egyes egyenkorúakat vagy akár az összes felnőttek helyzetét is vizsgáljuk. Szintén valótlanak bizonyult, mintha a revaccináltak lethalitása még nagyobb volna, mint a nem- oltottaké. A revaccináltak ellenkezőleg szerfelett nagy védelemnek örvendenek és Kellernek ezzel ellenkező eredményei csak úgy voltak lehetségesek, hogy ő az eredeti jegyzőkönyvekben nem oltott egyéneket erőszakosan revaccináltakra javított ki, mint ezt maga az államvasút elnöksége igazolja, ugyanez alkalommal különben kijelentvén, hogy Keller statistikájáról eddigelé semmiféle hivatalos tudomása nem volt, hogy ezen statistika szerzőjének csakis magánmunkája és magánkiadása vala, melynek tartalmáért az igazgatóság minden felelősséget magától elhárít. így tehát a védoltás tana ellen intézett legfélelmetesebb támadások egyike most már szerencsésen vissza volna verve. Az egész ügyet különben körülményesebben ismertettem, úgy a magyar közegészségügyi egyesületben tartott előadásomban, valamint a nehány nap előtt ez ügyről német nyelven megjelent értekezésemben.1 Ezek után tehát mondhatjuk, hogy a himlöoltottak kisebb lethalitása minden kétségen felül áll, hogy ezt nemcsak kórházi betegeknek, hanem egész országoknak észlelései is igazolják, és hogy azon vádak, melyeket e czímen a himlőoltás védereje ellen felhoztak, alap nélkül szűkölködnek, sőt egyenesen hamisítottak- nak tekinthetők. Menjünk már most át a másik két közvetetlen bizonyítéknak, t. i. az oltottak kisebb moi’biditása- és kisebb mortalitásának problémájára. b) A nem-oltottak nagyobb morbiditása és mortalitása. Az imént azt mondám, hogy ezen két kérdés iránt a statistika eddigelé választ nem adhatott, mivel az élők tömegében járó-kelő oltottak és oltatlanok számát, tehát a véghezviendő osztás osztandójának nagyságát nem ismeri, minek következtében ezen két megoldhatatlan statistikai problema a himlőoltás védelmének nyugalmát folyton zavarja. Ezen állítást azonban annyiban meg kell szorítanom, a mennyi 1 Körösi. Die Pockenstatistik der Oesterreichischen Staatsbahngesellschaft. Ein Beitrag zur Kritik der Vaccinationsstatistik. Braunschweig, Vieweg, 1896. 2
