Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)
A himlőoltás véderejének statisztikai bizonyítékai
— 18 ben néhány év óta a védoltás statistikájának ezen problémái szintén meg vannak oldva, még pedig megoldva éppen magyar földön, tisztán hazánkfiainak egy új módszerre alapított egységes észlelései által. Valamely erőnek hatását ugyanis a statistikában rendszerint ú. n. koefficiensekben szokták kiszámítani. így a halálozási koefficiens azt mutatja, hogy 100, vagy 1000, vagy 10,000 lakóra hány haláleset esik; a jelen esetben ki kellene mutatni, hogy 100, illetve 1000, 10,000 egészséges oltott és ugyanannyi nem-oltott egyén közül hány betegszik vagy hal meg himlőben. Ennél a számításnál világos, hogy az élő oltott és nem-oltott egyének számára okvetlen szükségünk van. Hiszen a koefficiens egy hányados és ehhez osztón kívül még osztandóra is van szükség. Mivelhogy pedig ezen osztandót. t. i. az oltottak és nem-oltottak tömegeinek számát, sehol sem ismerik, ezen sokat sürgetett koefficienst, mely a véderő közvetlen bizonyítékát nyújtaná, lehetetlen kiszámítani. Az antivaccinatorok pedig Shylock módjára folyton követelik, hogy ezen lehetetlen bizonyíték előteremtessék. Az ilyen közvetetlen bizonyíték megteremtése, a statistika ezen problémájának megoldása szerintem azonban mégis lehetséges. Erre azonban szükséges, hogy a kérdést megfordítsuk, logikai alapját felcseréljük. Világos ugyanis, hogy azon esetre, ha az oltottak sohasem halnak meg himlőben, de igenis más, az oltás irányában indifferens betegségben, pl. tiidőgyuladásban vagy cholerá- ban, úgy a himlőhalottak közt egyetlen egy oltottat sem szabadna találnunk, míg azonban a tiidőgyuladásban, a cholerában vagy akármely más indifferens betegségben elhaltak közt ugyanoly számosán kellene oltottokat és nem-oltottakat találnunk, mint a mily arányban léteznek azok az össznépesség körében. Ha az oltás nem nyújt absolut védelmet, és ha így lehetséges, hogy kivételesen oltottak is halnak elhimlőben, úgy világos, hogy a himlöhalottak közt is kell kivételesen oltott egyéneket találnunk. Ha pedig a himlőoltás egészen meddő volna, úgy a himlőhalottak között ép annyi oltottat kell találnunk, mint az indifferens betegségeknél, míg az esetre, ha állana, hogy a himlőt tulajdonképen az oltás terjeszti, úgy a himlöhalottak közt szükségkép több oltottat kellene találnunk, mint az általa nem érintett indifferens betegségeknél. Ugyanez állana mindazon betegségekről, melyeket az oltás tényleg terjeszthet. A mint látni méltóztatnak, a kérdés meg van fordítva: most már nem egy lehetetlen, elő nem teremthető számból indulunk ki, a népesség milliói közt járó-kelő oltottakból, hanem egy olyanból, mely egészen a kezünkben van, t. i. a gyógykezelt vagy az elhalt himlőbetegekből, a melyek közül pedig az oltottak és a nemoltottak számát minden nagyobb nehézség nélkül megállapíthatjuk. Ezen észlelési és következtetési mód pedig — melyet intensi-
