Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)
A himlőoltás véderejének statisztikai bizonyítékai
14 anyagra is kiterjednének, az eredmények még ennél is meggyőzőbbek volnának. így tehát a magam részéről hajlandó vagyok a kórházi észleléseknek igen is nagy súlyt tulajdonítani és azt hiszem, hogy ezen felfogásom találkozni fog az e tekintetben sokkal illetékesebb kórházi orvosok nézetével is, kinek évek hosszú során át gyűjtött ezer és ezer tapasztalaton gyökerező erős meggyőződését az említett elméleti kifogások alighanem kellemetlenül érintik. Tény azonbau, hogy a kérdés jelen állapotában a szakférfiak véleményei a kórházi tapasztalatoknak különös bizonyító erőt nem tulajdonítanak. Hogy a nem-oltottak lethalitása a kórházon kívül is nagyobb, azt a magyar egészségügyi statistika is bizonyítja. Perczel Béla beliigyminister úr 1895-diki jelentésében például beszámol arról, hogy 4762 beoltott közül ellialt ll°/o, 2212 oltatlan közül pedig 47'7%, tehát itt az oltatlanok lethalitása még nagyobb, t. i. 41,/2-szer akkora mint az oltottaké. Ezen eredmények nagyon is meggyőzöknek tetszenek. Az oksági magyarázatok azonban nem oly egyszerűek és nem oly könnyek, mint milyeneknek ezek hallatára látszanak. A természet oly könnyű szerrel nem árulja el titkát az embernek, így a fentebbi okoskodás legalább is két hibaforrásban leledzik, melyeket pedig — mint ez már az ember természetében fekszik —- nem a jó barát, hanem az ellenség élesebb szeme fürkészett ki. Lorinser, a bécs-wiedeni kórház igazgatójáé, ki erős antivaccina- torikus érveléseivel úgy külföldön és Ausztriában, valamint hazánkban is, oly sok orvosban ingatá meg a himlőoltásba fektetett feltétlen bizalmat, az érdem, hogy a következő két fontos, de előtte kellőleg nem méltányolt hibára hívta fel a szakemberek figyelmét. Első sorban ugyanis utalt arra, hogy a nemoltottak tömegében mindazon beteg emberek és különösen mindazon beteg gyermekek találtatnak, kiket épen gyengeségüknél fogva nem szeretnek oltani, a kiknek nagyobb halandóságán tehát nincs mit csodálkoznunk. Egyúttal utalt még azon körülményre is, hogy az oltást leginkább a szegény és műveletlen emberek mulasztják el, tehát ismét oly osztályok, kik általában gyengébb ellenálló képességgel birnak és a kik ennek folytán nemcsak himlőben, hanem minden más betegségben is sűrűbben halnak el. Nem lévén lehetséges a nem-oltottak nagyobb halandósági arányát megállapítani, illetve csak a legutóbbi időben válván ez lehetségessé, Lorinsernek ezen ellenvetése a védoltás statistikájának egyik megoldatlan és tagadhatlanul súlyosan latba eső problémáját képezte. A válasz ezen fontos kérdésre előadásom további folyamában meg lesz adva; legyen szabad itt előzetesen megjegyeznem, hogy daczára annak, hogy a nem-oltottak tömege tényleg gyengébb és ennek folytán tényleg sűrűbben hal el mindenféle betegségben, 11 itiÁjaáá
