Kőrösi József dr.: A himlőoltás véderejéről (Budapest, 1897)
A himlőoltás véderejének statisztikai bizonyítékai
15 ezen körülmény mégsem elegendő arra, hogy a himlőben való sokkal nagyobb halálozását megmagyarázza, a himlőoltás véd- erejét megczáfolja. Lorinsernek másik ellenvetése azonban szintén nem kevésbbé indokolt és annál nagyobb kárt okozott az oltásnyujtotta védelem tanának, mivel ezen másik statistikai hibát igenis javítani lehetett, csakhogy midőn ezen javítás megtörtént, ez tényleg az oltás véd- ereje ellen tett tanúságot. Ez az érvelés ennek következtében a himlőoltás egyik leghatalmasabb támadó fegyverévé vált. Ezzel küzdöttek és küzdenek még most is az oltás ellen úgy Németországban, mint Angliában; erre való hivatkozással törülték el Svájcz több kantonjában a már behozott kényszeroltást. Szükségesnek látszik tehát, hogy ezen fontos ügygyei megismerkedjünk. Lorinser ugyanis kiindulván azon tudományos közhelyből, hogy a csecsemők halandósága a legnagyobb, utalt arra a körülményre, hogy az újszülöttek és a csecsemők majdnem mind a nem-oltottak csoportjában találhatók, míg minden oltott egyén már magasabb korban áll. A védoltási statistikának nagy hibája, hogy az oltottaknak és oltatlanoknak már ez okból is egészen össze- hasonlíthatlan két tömegét, minden habozás nélkül egymással szembe állítja és a midőn azután úgy tapasztalja, hogy az oltatlanoknál a himlöhalandóság nagyobb, ezt nem az azok közt helyet foglaló csecsemötömegnek, hanem egyszerűen az oltás mulasztásának számitja be. Lorinser ennek következtében az oltás-statistika összes eddigi számhalmazát hasznavehetetlennek, mit sem bizonyítónak nyilvánítja és joggal azt követeli, hogy a védoltási statisti- kában. ezentúl az életkorok megkülönböztessenek és csakis egyenlő korúak hasonlíttassanak össze egymással. Ezen egészen jogos kívánságnak, melynek, ha a himlőoltási statistikát nem orvosok, hanem statistikusok készítik, már kezdettől fogva megfeleltek volna, első Ízben az osztrák államvasút igazgatósága igyekezett eleget tenni, midőn ugyanis az 1871., 1872., 1873-diki himlöjárvány alatt számos, közel 70.000-re rúgó alkalmazottjai és munkásai körében oly statistikai feljegyzéseket hozott be, melyek az egyes korosztályokat kiilönváltan engedik észlelni. Az eredményeket a társaság főorvosa dr. Keller adta ki és képzelhetni azt a nagy meglepetést, midőn ezen első helyes statistikából az sült ki, hogy az oltottak és nem-oltottak tömegének összeges összehasonlításánál ugyanis az oltottak járnak jobban, hogy azonban, ha a csecsemőket mindkét oldalon kihagyjuk, az oltottak halandósága ép oly nagy, mint a nem-oltottaké, mig a revaccináltaké még nagyobb. így tehát az első helyes alapokra fektetett statistika azt bizonyította volna, hogy a himlőoltás meddő, a revaccinatio pedig épenséggel káros. Azon elvtől vezéreltetve, hogy az antivaccinatorok által fel-
