Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1908)
Stern R.: A húgyszervek betegségei
32 Stern, A kórjóslat a lefolyásról mondottak szerint mindig igen komoly ; hosszabban fennálló, nagyfokú hydrops esetén többnyire kedvezőtlen. A gyógykezelésről 1. 36. oldalt. B) Genuin zsugorvese (idült szövetközti vesegyuladás). A vesezsugorodás különböző folyamatok kimenetele, amelyek csak abban egyeznek, hogy a specifikus parenchyma pusztulását és az interstitialis kötőszövet másodlagos burjánzását okozzák. Pangás, vese-infarc- tusok (1. 20. old.), pyelonephritis (1. 46. old.) vezethetnek ilykép zsugorodásra. A másodlagos zsugorveséről, mint az ú. n. idült parenchymas uesegyuladás kimeneteléről már volt szó. Ezeken kívül megkülönböztetjük még az igen idülten lefolyó, ú. n. «genuin» zsugorvesét (szemcsés sorvadás) és az arteriosklerotikus zsugorvesét (vesesklerosis). Minthogy az előbbi betegség kóroktana részben megegyezik az arteriosklerosiséval (1. lejebb), ezen két folyamat sokfélekép combinálódik és sem klinikailag, sem kórbonctanilag meg nem különböztethető élesen. Kórbonctan. A vesék kisebbedettek — néha felényire vagy még jobban — szürkésvörhenyes-, sötétvörös vagy szürkésfehérszínűek, tömött összeállásuak és finoman dudoros felszínűek. Vastagodott tokjuk gyakran nehezen vonható le ; különösen erősen tapad a vesefelszín besüppedt helyein ; gyakran látni itt-ott kisebb vagy nagyobb cystákat. Harántmetszeten a kéreg nagy fokban, a velőállomány kisebb mértékben keskenye- dett. A «köszvényes vésésnél (1. kóroktan) gyakran találunk csíkalakú húgysavinfarctusokat a pyramisokban. A górcsövi vizsgálat azt mutatja, hogy a felszínen kiemelkedő, többnyire vörhenyesen színezett részletek a parenchyma még megtartott vérbő részeinek felelnek meg, a köztük fekvő, besüppedt, világosabb helyek pedig már kötőszövetből állanak. A kötőszövethuzamok — melyek erősebb kifejlődés esetén keskeny szürkés csíkok alakjában már szabad szemmel láthatók — a felület heges behú- zódásaitól a velőkupokig húzódnak, miközben sokszoros összeköttetésbe lépnek egymással és ezáltal a liúgycsatornák lefűződéséhez vezethetnek másodlagos cysta képződéssel. Az ujdonképzett kötőszövetben a veseparenchymának már csak nyomait találjuk: sorvadt glomerulusokat vastagodott tokkal; a húgycsatornácskák sorvadtak vagy elpusztultak; azonkívül különböző helyeken kis gömbsejtes be- szűrődést látunk. A veseszövet még meglevő részeit egyrészt épeknek, sőt részben túltengetteknek, másrészt már elfajúltaknak találjuk. A degenerativ folyamatok, valamint a glomerulusok és húgycsatornácskák hámjának leválása kisebb fokúak, mint a heveny és az idült parenchymás nephritisnél. Erősebb vérzések is hiányoznak rendesen. Az arteriosklerotikus zsugorvesénél kiterjedt arteriosklerotikus elváltozásokat találunk a veseüterekben egészen a legfinomabb elágazásokig, sok helyen a glomerulusok és húgycsatornácskák sorvadását is. Azonkívül a hámsejtek degenerativ elváltozásai és a közti szövet többnyire nem túlnagy szaporodása láthatók. Minthogy a kisebb edények a genuin zsugorvesénél is gyakran mutatnak elváltozásokat (a falzat megvastagodását stb.), szövettanilag sem lehet éles határt vonni ezen két körfolyamat között. A további boncleletből kiemelendő a szívnek, túlnyomóan a bal gyom- rocsnak túltengése, mely a vesegyuladás ezen alakjánál van legerősebben kifejlődve és gyakran az arteriosklerosis következményeivel combinált. Kóroktan. Sok esetben — épúgy, mint a vesegyuladások már letárgyalt alakjainál — még nem ismerjük a kórokat. Különben pedig
