Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1908)
Stern R.: A húgyszervek betegségei
A húgyszervek betegségei. 3 sorolt próbák pozitív volta azonban általában kórosnak tekintendő. Múlólag ugyan az egészséges embernél is jelentkezhetnek a szokásos kémlésekkel kimutatható kis fehérjemennyiségek, különösen erős testi megerőltetések, ideges izgalmak, hideg fürdők, bőséges étkezések után (aphysiologikus albuminuria» Leube). Ilyenkor többnyire igen kisfokú (rendesen 0‘05%-on aluli) és gyorsan eltűnő fehérjevizelés forog fenn, mely a fölsorolt befolyások folytán előidézett múló vesehám-bántalomra vezetendő vissza. Ilyenkor valószínűleg a vese vérkeringésében támadó múló változások játszanak fontos szerepet; épúgy a gyakran (az asz- szonyoknak mintegy egyharmadánál) a szülés alatt múlólag létrejövő fehérjevizelésnél. Az újszülöttek vizeletében az első 1—2 hét alatt igen gyakran fehérje, hengerek és hámsejtek találhatók. Ennek okáról biztosat nem tudunk. Az «orthostatikus» és «cyclikus» albuminuriáról későbben lesz szó. A vese megbetegedésein és keringési zavarain kívül még számos más betegségnél fordul elő albuminuria ; így heveny és idült fertőző betegségeknél (az előbbieknél azelőtt cdázas fehérjevizelés»-nek nevezték), sok mérgezésnél, rosszindulatú daganatoknál, a vér (anaemia, leuksemia, polycythaemia) és anyagcsere betegségeinél, az emésztőkészülék különféle bántalmainál (különösen gyakran ikterus és heveny bélelzáródás esetén) végre az idegrendszer különféle (nem lázas) betegségeinél. A fehérjevizelés keletkezési módja ezen összes betegségeknél azonban lényegileg ugyanaz, mint a vesebetegségeknél. Részben de- generatiós folyamatok mennek végbe a vesehámsejtekben, melyek éles határ nélkül mennek át a tulajdonképeni vesegyuladásba (1. heveny nephritis). Mindenkor azonban a vesehámsejteknek vegyi ártalma (pl. mérgek, baktériumok, rendellenes anyagcseretermékek stb. által) vagy az idegrendszer közvetítése útján keletkezett működési zavara forog fenn. Utóbbi tekintetben Claude Bernard híres állatkísérleteire emlékeztetünk: albuminuria (és polyuria) létrejötte a nyultvelő bizonyos részeinek sértése után. Haematuria és haemoglobinuria. A vizelet vértartalma vagy a vesékből, vagy a húgyutakból származhat, vagy pedig valamely szomszédos szervből, leggyakrabban a vaginából keverődik vér a vizelethez. Az utóbbi tévedést gondos vizsgálatnál el lehet kerülni. A vér származásának kórisméje részben a vérkiürülés módján és a vörös vérsejtek górcsövi képén, másrészt a további klinikai leleten alapul. Minél magasabban a húgyszervekben keverődik a vér a vizelethez, annál inkább kilúgozódottak a vörös vérsejtek a vizelet hosszabb behatása következtében és alakjuk annál jobban elváltozott. A vérzés renalis eredete esetén gyakran találni vérhengereket is (1. lejebb). Az alsó húgyutakból (hólyag, húgycső) történő vérzéseknél a vér hozzá' everődése a vizelethez gyakran igen egyenlőtlen: az urethrából történő vérzéseknél főként az először kiürílett vizeletrészlet tartalmaz vért, a hólyagból történő vérzéseknél a vértartalom 1*
