Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1908)
Stern R.: A húgyszervek betegségei
4 Stern, gyakran nő a vizeletkiürítés vége felé; tiszta vér ürülése a vizelés végeztével arra utal, hogy a vérzés eredési helye a prostata vagy hólyagnyak. Nagyfokú haematuriánál a vizelet zavaros, húslészínű, ráeső fényben zöldesen csillog és kevéssé sötétbarnapiros is. Bő vérzéseknél vér- alvadékok láthatók a vizeletben, melyek az uréterek féregalakú öntvényei lehetnek, ha a vér a veséből vagy vesemedencéből származik. A véríesteny vegyi kimutatása a vizeletben legegyszerűbben a Heller- féle próba segélyével történik; A vizeletet néhány csepp nátronlúg hozzáadásával erősen lúgossá tesszük és azután felfőzzük. Az ilyenkor kicsapódó phospha- tok a vérfestenyt magukkal ragadják és pelyhes, vérvörösen színezett csapadék (hsematin) képződik, mely csekély vértartalom esetén csak a leülepedés után lesz tisztán láthatóvá. Rheum, senna és santonin használata után a vizelet ugyanazon reactiót adja, ámde ezen csapadék ecetsavban újból teljesen feloldódik. Kétes esetekben a csapadékkal a haeminpróbát is végezhetjük. Spektroskopos vizsgálat. Ha a vizelettel a vér csak rövid ideig érintkezett, előbbi az oxyhaemoglobin két csíkját mutatja a FRAUNHOFER-féle D és E vonalak között. A vizeletnek a vérre való hosszabb behatásánál az oxyhaemo- globin nagyrészt vágj- majdnem teljesen methaemoglobinnk alakúi, részben haematinné is, miáltal sötétbarnapiros színeződés jön létre. A methaemoglobin spektrumára (4 esik) különösen jellemző a piros mezőben C és D között lévő csík. Zsebben hordható spektroskoppal a vizsgálat könnyen kivihető és különösen ajánlható a vérfestenynek más festőanyagoktól való megkülömböztetésére, melyek a vérnek hasonló színt adhatnak (haematoporphyrin és másoki. Górcsövi kimutatás. A legérzékenyebb vérpróba a vörös véi'sejtek górcsövi kimutatása a centrifugált vizelet üledékében. Ezen lelet egyúttal azt is bizonyítja, hogy vér és nem csupán haemoglobin jutott a vizeletbe; tehát a haematuriánuk a haemoglobinuriától való megkülönböztetésére szolgál. Ezenkívül, mint már fenn jeleztük, a vörös vérsejtek küleme — különösen egybevetve az egyéb górcsövi lelettel — nyújthat támpontot a vérzés eredetére nézve. Haemoglobinuria alatt értjük vérfestenynek a vizelettel történő kiürülését, mi mellett a vörösvérsejtek teljesen hiányoznak, vagy annyira szórványosak, hogy jelenlétük nem magyarázza meg a vizelet haemoglobintartalmát. A festeny a vért rubinvörös vagy inkább sötétbarnavörös színűvé teszi és részben változatlan oxyhaemoglobinból, többnyire azonban túlnyomólag methaemoglobinból áll (1. l'ennt). Ha a vérben valamely oknál fogva vörös vérsejtek szétesnek vagy festő anyaguk a stromából kiválik, haemoglobin lép ki a plasmába: haemoglobinaemia. Ennek kisebb fokánál — mint Hb-befecskendé- sekkel végzett állatkísérletek mutatják — az epével, nagyobb fokánál a vesékben is kiválasztatik a vérfesteny. Embernél haemoglobinaemia és haemoglobinuria észlelhető : 1. Számos vérméreg behatása következtében : chlórsavas kalium, arsenhydrogen, glycerin (ízületekbe és uterusba való fecskendőskor), pyro- gallussav, phenol, phenylhydrazin, anilin, a redősgombákban (helvella esculenta) tartalmazott, forró vízbe átmenő méreg stb. Az azelőtt állati vér- transfusiók után észlelt haemoglobinuria is ide tartozik. 2. Kiterjedt égések után, melyeknél vörösvérsejtek tömegesen elron- csoltatnak. 3. Súlyos fertőző betegségek esetén (a bakteriumtermékek toxikus hatása) így a «feketevízkór»-nál («Schwarzwasserfieber»), diphtheriánál, typhusnál, orbáncnál, mint az «újszülöttek haemoglobinuriája» (Winckel- féle betegség stb.) 4. Ritkán mint önálló bántalom ; paroxysmalis haemoglobinuria.
