Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Romberg E.: Heveny fertőző betegségek
22 Romberg, Egyes helyeken többnyire frissebb és régibb elváltozásokat is találunk, mintsem azt a betegség tartamából következtetve várhatnék. Legelterjedtebb a megbetegedés rendszerint közvetlenül az ileo- coecalis billentyű felett, az ileum alsó részén. Itt a fekélyek akár össze is folyhatnak. A coecum, a féregnyújtvány, az ileum felső vége, a jejunum, a colon fokozatosan csökkenő gyakoriságban és kiterjedésben székhelyei a megbetegedésnek. Habár a bélmegbetegedés fejlődése bizonyos viszonyban áll is a betegség egyes szakaival, a betegség súlyosságával való összefüggésének semmi észrevehető jele nincs. Néha igen nagyfokú bélelváltozások fordulnak elő enyhe typhuseseteknél és fordítva, sőt még az sem kizárt, hogy a jellegzetes bélmegbetegedés egyáltalán nem fejlődik ki. Époly bizonytalan a közönséges klinikai jelenségeknek a bélmegbetegedés intenzitásától való függése. Az ileocoecalis tájnak nyomásra való fájdalmassága vezethető vissza még legjobban az itt különösen nagyfokú megbetegedésre. Az ileocoecalis korgás híg vagy folyékony béltartalomnak ezen helyen való meggyűlésétől függ. A meteorismus többnyire mérsékelt határok között marad, csak helytelenül táplált betegeknél és igen súlyos eseteknél ér el magasabb fokot. A székürülések igen változó viselkedést mutatnak. A betegség elején a székletét normális marad. Az első hét végétől vagy a második hét kezdetétől fogva az esetek többségében mérsékelt hasmenés áll be, amely körülbelül a lázas időszak végéig eltart. Rendesen 2—4 székletet ürít napjában a beteg ; csak különösen súlyos esetekben vagy helytelen táplálásnál fordul elő hevesebb hasmenés. Sőt igen gyakran fordulnak elő váltakozva oly napok, amelyeken hasmenés áll fenn, olyanokkal, amelyeken vagy egyáltalán nincs székelés, vagy ha van, az szilárd consistentiájú. A bélsárnak gyakran igen jellemző, sárgás, borsó- lészerű színe van. Csekély nyáktartalma folytán meglehetősen hígan folyó és állásnál egy alsó sárga, szemcsés és felső vizenyős-zavaros rétegre oszlik. Epúgy, mint más diarrhoeás székürülések. górcső alatt ez is bőven tartalmaz tripelphosphatjegeceket. Szubjektív panaszok még erősebb hasmenéseknél sem szoktak jelentkezni. Az összes eseteknek majdnem egyötödében a betegség egész tartama alatt obstipatio áll fenn és csak beöntések után távozik szilárd consistentiájú bélsár. Vagy pedig teljesen normális is maradhat a székletét. A hasmenés tehát legkevésbé sem állandó tünete a typhusnak. A typhusbacillusoknak a bélsárban való kimutatása meglehetősen bonyolult bakteriológiai eljárást igényel, amelyre később röviden visszatérünk. Legnagyobb fontosságú a bélmegbetegedés két életfontosságú complicatio : a bélvérzés és átfuródási peritonitis tekintetében. A bélvérzés többnyire oly edényekből történik, amelyek a nekro- tikus fekélyrészletek leválása által megnyíltak és pedig artériákból, capillarisokból vagy vénákból egyaránt. A vérzések ezért leggyakrab-
