Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Romberg E.: Heveny fertőző betegségek
Heveny fertőző betegségei;. 23 ban a betegség második hetének második felében és a harmadik héten állnak be. Igen intenzív gyuladásnál olykor az erősen megduzzadt Pe ver-féle plaqueok is véreznek egy kissé. Bélvérzéseket Cursch- mann szerint az összes esetek 4—6%-ában találunk. Ha a vérzés nagyon élénk, a peristaltika igen heves lesz és a vér sőtétvörös, lazán alvadt, darabos tömegek alakjában igen gyorsan ürül ki. Ha a vérzés lassabban történik, a bélben való hosszabb tartózkodás folytán a vér színe mind sötétebbé, végre teljesen feketévé válik, egyúttal a nagyobbfokú alvadás folytán sűrűbben összeáll és így a véres székletét egészen szurokszerű alkatot mutat. Kisfoké vérzéseknél a vér többnyire bensőleg keveredik a béltartalommal és annak színét pirosasra vagy feketésre változtatja. Nem ritkán először csekélyebb mennyiségekkel jelentkezik valamely bélvérzés ; ezután egy vagy több bő véres székletét következik, amelyeknek mennyisége együtt egy litert vagy még többet is kitehet ; majd fokozatosan ismét megszűnik a bélsár vértartalma, egyszeri vérzés után 2—3 napnál tovább nem igen szokott fennállani. Többször ismétlődő bélvérzés elég gyakori. A bélvérzés mindig komoly jelenség. Ha csak valamennyire is jelentékeny, a beteg collabál, sápadt és hideg lesz, érlökése nem tapintható ; súlyos ájulás következhet be. Csak ritkán válik azonban közvetlen halálokká egy egyszeri, bármilyen bő vérveszteség ; inkább a gyakori vérzések szoktak közvetlenül veszedelmesek lenni. Többnyire lassankint megint felemelkedik a eollapsus folytán lesülyedt hőmérséklet (1. a 4. ábrát) és a beteg kiheveri a vérveszteség közvetlen következményeit. Igen gyakran azonban a vérzéssel veszi kezdetét a betegnek irreparabilis, végre is exitusra vezető gyengesége. Ez az oka annak, hogy a bélvérzéses betegeknek átlag egyharmada elpusztul. A perforatiós peritonitis is leggyakrabban a typhusfekélyek tisztulásakor keletkezik, a harmadik héten vagy már a második hét végén. Egyes esetekben sokkal később is előfordul; sőt még hosszabb idővel a láz megszűnte után is perforatiót okozhat egy renyhén gyógyuló fekély. A fekélyesedés ez esetekben egészen a bélserosáig ér, ez beszakad, a béltartalom behatol a hasüregbe és többnyire általános peritonitist okoz. A betegek gyakran már az átfuródás előtt is fájdalmakat éreznek és rosszul vannak. A perforatio beálltával elesettek ; többnyire súlyos eollapsus áll be. Egyes esetekben ellenben rázó hideggel felemelkedik a hőmérsék. A has felpuffad és rendkívül fájdalmas lesz ; mindezekhez csillapíthatatlan, utóbb nem ritkán fgeculens hányás csatlakozik. Bélsár és szelek többé nem távoznak ; 2—4 nap múlva, néha már nehány óra után is, beáll a halál. Csak ha a belek közti összetapadások megakadályozzák az egész hasüregnek a béltartalommal való momentán elárasztását, bírja ki a beteg egy hétig és esetleg valamivel tovább is ezen kínos állapotot. A bél- átfuródás az összeseseteknek átlag 2%-ában fordul elő és mint láttuk, mindig haláltokozó. Sebészi beavatkozások eddig csak egyes, a reconvalescentia alatt keletkezett peritonitiseknél vezettek eredményre.
