Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Romberg E.: Heveny fertőző betegségek
Heveny fertőző betegségek. 21 o-etés, az első hús élvezete, kisfokú székrekedés elegendő arra, hogy a hőmérséklet pár órára P5 egész 2’5°-kal felemelkedjék. Emésztő szervek. A nyelv viselkedését már fentebb leírtuk. A lepedék először csak közepét, azután egész felületét elfoglalja ; leválni először a nyelv hegyéről szokott egy háromszögű területen, azután szélein, végre közepén, miközben helyenként csíkok alakjában még egy ideig megszokott maradni. A nyelv kezdetben való duzzadása a betegség harmadik hetében szűnik meg. A mandulákon a betegség kezdetén igen gyakran kisfokú belövelt- ség és duzzadás látható, amely csekély nyelési nehézségeket okoz. Épúgy igen gyakran mérsékelt pharyngitis is található. Néha a mandulák és a szájpad nyiroktüszői körülírtan infiltrálódnak és mint kicsiny fehéres kiemelkedések tűnnek elő. Fedőhámjuknak többnyire gyorsan következő leválása folytán helyükön felületes, néha sárgásán bevont erosiók képződnek ki lapos, kissé belövelt széllel. Súlyos esetekben gyakran a foghús és pofanyálkahártya is megduzzad és fellazul, továbbá néha a gyuladás tovavezetése vagy talán olykor a typhus- bacillusok közvetlen behatása folytán többnyire egyoldali parotitis jön létre, amely a fültőmirigy erős duzzanatával és fájdalmasságával jár. Néha egy helyen el is genyed és incisio válik szükségessé. Elégtelen szájápolásnál soor fejlődik, amely fehér gombalepedékével egészen a gégebemenetbe és a bázsingba nő. A gyomron és duodenumon többnyire csak hurutos jelenségek észlelhetők. A hurut okozza a betegek étvágytalanságát és a nehéz ételek iránt való nagy érzékenységét. Legnagyobb jelentőségűek a vékony- és vastagbél elváltozásai. Ezek a typhus jellemző bonctani ismertető jelei ; fejlődésük közeli viszonyban áll a betegség egyes stádiumaival és ezeknek lefolyására gyakran mérvadó befolyást gyakorol. A bélnyálkahártyának a betegség elején beálló és gyorsan múló liypertemiája mellett kórbonctanilag a jejunum alsó részében és az ileumban lévő PEVER-féle plaqueok és a vastagbél solitär tüszőinek velős duzzanata és későbbi kífekélyesedése keletkezik. A betegség első hetében ezen nyirokszervek hyperaemiásak amit csakhamar velős duzzadás követ. Az infiltrált és harátmetszeten fehéres plaqueok és folliculusok virágágyszerűen túlemelkednek a bélnyálkahártya niveau- ján. A második héten kezdődik az esetek többségében az infiltrált részletek nekrotizálása. Ritkábban fejlődik vissza az elváltozás egyszerű resorptio által. A harmadik héten a képződött nekrotikus részek egyes kis szemcsék alakjában leválnak és létrejönnek a typhusfekélyek, amelyek a vékonybélben a legtöbb PEYER-féle plaque alakjának megfelelően ovális alakot mutatnak és a bél hossztengelyével párhuzamosak, a vastagbélben pedig kerekek. A negyedik héten kezdődik azután a fekélyek gyógyulása, amely esetleg csak a reconvalescentia idején ér véget. A typhusos elváltozások maradványaként feketén fes- tenyzett, heges helyek maradnak vissza. Minthogy az elváltozások csak lökésenkint fejlődnek ki, az egyes stádiumokra nézve megjelölt időtartam csak általános érvénnyel bír.
