Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Müller F.: A légzőszervek betegségei - A legfelsőbb légutak betegségei
A légzőszervek betegségei. 201 jük el. Tartós hyperplasiák előzetes cocainozás után galvanokauterrcl vagy metsző ollóval távolíthatók el. A rhinitis atrophica másodlagosan a hypertrophiás alakból keletkezhetik. de gyakrabban önálló bántalom. A nyálkahártyának évek folyamán lassan előhaladó sorvadását okozza, amely előbb egyes foltokban jön létre, később az egész orrürre kiterjed és többnyire a garatot, nemritkán a gégét is megtámadja. Az orrnyálkahártya hámja, amely rendes körülmények közt a csontos orr területén réteges hengeres csillóhám, elvékonyodik és epidermisszerű laphámmá alakul át (a hám metaplasiája). Mivel a nyálkamirigyek szintén sorvadnak, a rendes orrváladék termelése megszűnik ; helyette a nyálkahártyán kenceszerű réteg található és ezenkívül sárgabarnás száraz pörkök képződnek ; ezekben könnyen telepednek meg rothadástkeltők és ekkor kellemetlen bűz fejlődik, amely az izzadt láb szagára emlékeztet («bűzös orr, Stinknase»). A további lefolyásban a sorvadás a nyálkahártyaalatti rétegre és különösen az orrkagylók csontos vázára is átterjed ; ezek feltűnő kicsinyek, az oldalfalhoz közelednek ; előhaladott esetekben a rhinoscopia anteriornál tág üreget látunk, amelynek falát legnagyobbrészt pörkök borítják. A külső orrváz gyakran feltűnő széles; sok betegnél a hallási képesség szenved a fül megbetegedése miatt. A szaglási képesség rhinitis atrophica magasabb fokainál többnyire teljesen felfüggesztett és a betegeknek gyakran sejtelmük sincs arról, hogy orruk visszataszító bűze környezetükre csaknem elviselhetetlen. Rhinitis atrophica könnyebb eseteiben az orr kellemetlen szaga állandóan vagy időnként hiányozhatik. Az ozscna egyébként nemcsak a sorvadásos orrhurutnál fordul elő, teljesen hasonló kellemetlen szag az orrváz bujakóros, gummás megbetegedéseinél is létrejöhet, a csontdarabkák nekrotikus lelökődésének kíséretében. Az orrcsontok, nevezetesen az ekecsont ezen elhalása tertiaer bujakór nem ritka tünete és gyakran az orrhát besüppedését, az ú. n. nyeregorrt hozza létre. Míg némely szerző felveszi, hogy a közönséges rhinitis atrophica foetida szintén gyakran vezetendő vissza luesre és pedig többnyire ennek hereditaer alakjára, mások azt hiszik, hogy specifikus, az orrnyálkahártyán tenyésző bacillus idézi azt elő, tehát fertőző betegség. Ezen «bacillus mucosus» a Friedländer- féle pneumobacillussal közeli rokon vagy azonos; a rhinitis atrophicára való kórjelentőségét azonban nagyon is kétségbe vonják. A gyógykezelés feladata a pörkök eltávolítása 1% langyos konyhasóoldat naponként való beöntésével vagy orrpermetezés segítségével. Mások célszerűbbnek tartják az egyik orrnyílásba kisújjnyi vastag vatta-tampont bevezetni, melyet egy fonállal vesznek körül és cinkkenőcscsel kennek be; ha néhány óra múlva e tampont kihúzzuk, a pörkök rajta maradnak. A pörkök eltávolítása után híg pokolkőoldattal (05%) ecsetelhetjük az orrürt. Úgy a sorvadásos, mint a túltengéses orrhurutnál egy Emsben vagy Reichenhallban (Lipiken, Csízen vagy Szovátán. Ford.) folytatott fürdőkúra haszonnal jár. (Célszerűen köthető össze egy antiluetikus ther- malis kúra Herkulesfürdőn az ottani sósforrások lokális alkalmazásával. Ford.). A bujakóros ozsenánál antiluetikus kúrát kell kezdenünk; teljesen elhalt csontdarabkákat el kell távolítani. Ulcus perforans septi narium. A porczos orrsövény legmellsőbb részén olykor kis felületes erosiók fordulnak elő, amelyeken pörk keletkezik. Ha ezeket az illetők az ujj-körmökkel való turkálás által lekaparják, orrvérzés támadhat vagy fertőzés is jöhet létre. Az arc számos orbáncesete és valószinűleg nem egy
