Korányi Sándor (szerk.): A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1908)
Müller F.: A légzőszervek betegségei - A legfelsőbb légutak betegségei
Müller,-20-2 orrlupus is ilyen excoriatiókból indul ki. Néha a kezdetben felszínes felmaródásból mélyrehatóié íekély támad, amely a porcos orrsövényt átfúrja. A porcos orrsövény ezen, tipikus helyen lévő, kerekded átfúródásai a csontos sövény bujakóros roncsolásával ellentétben nem vezetnek az orrhát besüppedésére és így az arcot sem torzítják el. Bórkenőcscsel való kezelés többnyire csakhamar gyógyulásra bírja ezen úgynevezett jóindulatú orrsövényfekélyt. Az orr lupusa. Az orrür aránylag ritkán székhelye a gürnős megbetegedéseknek, ami annál figyelemreméltóbb, mivel a légzési levegőben gyakran előforduló gümőbacillusok éppen az orrnyálkahártyán telepednek le és egészségeseknél is ismételten találhatók itt. Néha a tuberculosis daganatok (tuberculo- mák) alakjában fordul elő az orrban; gyakoribb az orrnyálkahártya lupusa, amely innen az orrnyíláson át a külső orra és arczra, vagy pedig más irányban a lágy szájpadra és garatra terjed. Kezdetben kendermagnyi, sárga-barnás, áttünő, mállékony csomócskák alakjában képződik, amelyek kifekélyződnek és ezáltal nagyr roncsolásokat hozhatnak létre, néha azonban tulajdonképeni fekélyződés nélkül zsugorodó, torzító hegek képződése mellett tökéletlenül gyógyulhatnak. Ha a lupus a szájpadra és garatra terjed át, ezen részek vastagodását és heges zsugorodását idézi elő. Orrvérzés, epistaxis, létrejön az orr mindenféle sérülésénél, különösen a körmökkel való vájkálásnál. Ha egyébként egészséges embereknél gyakran ismétlődő orrvérzés jelentkezik, pl. orrfuvásnál vagy tüsszentésnél vagy a fej felé való vértódulásnál, ezen «habitualis orrvérzés« többnyire nyálkahártyamegbetegedésen alapul, amely rendesen a septum cartilagineum legmellsőbb részén lokalizálódik, ahol vagy felmaródás vagy néhány tágult visszér található. Néha általános hsemorrhagiás diathesis első jeleként támad erős orrvérzés és mint ilyen nagy diagnosztikai jelentőséggel bír; így hasi hagymáznál, himlőnél, vörhenynél, továbbá leukémiánál, Werlhoff-kórnál, scorbutnál, súlyos anémiánál és sárgaságnál, valamint hémophiliánál. Idült vesegyuladásnál is előfordul néha profus orrvérzés és ezért ismeretlen okból támadt epistaxisnál sohse mulasszuk el a vizelet és vér vizsgálatát. Kisebb vérzések többnyire csakhamar csillapodnak, ha a beteg nyugodtan viselkedik, nem fújja orrát és a vérző orrnyílást befogja. Profus vagy sokátartó orrvérzésnél, amely kellemetlen anémiára vezethet, a vérző helyet fel kell keresnünk és kauterizálnunk, vagy az orrot hosszú gaze-csíkkal kitömnünk. Ha ilyen vérzés csillapítása nehézségeket okoz, a vérző helyet 1: 1000 adrenalinoldat néhány csepp- jével érintjük,' ami rendesen a vérző edények azonnali szűkülését és a vérzés megszűnését hozza létre. Az orr melléküregeinek megbetegedései. Az orr- és garatürrel a következő melléküregek állanak összeköttetésben : az állcsontöböl vagy Highmoröböl (sinus maxillaris), amely az orrüregtől oldalt a felső állcsontban fekszik; másodszor a homloköböl (sinus frontális) a homlokcsont medialis részében, a szemgödör legbelsőbb része felett (1. az 1. ábrát) ; harmadszor az ikcsonti öböl (sinus sphenoidalis, 1. az 1. ábrát); és végre a rosta- csontsejtek (sinus ethmoidales), amelyek az orr legfelsőbb szakasza mellett, a felső és középső kagyló és a belső szemgödri fal közt vannak elrendezve és felfelé a koponyaalap lamina cibrosájáig terjednek. Ezen melléküregek levegőt tartalmaznak, vékony nyálkahártya béleli ki őket, és az orrürrel közlekedésben állnak; és pedig az állcsont-, homloköból és az elülső rostacsontsejtek egy menetbe, a hiatus semilunarisba szájadzanak, amely a középső orrjárat mellső részében, tehát a középső kagyló alatt fekszik, a homloköböl nyílása is részben a középső kagyló előtt és felett van. A hátsó rostacsontsejtek a felső orrjáratba nyílnak, az ikcsonti öböl nyílása a középső kagyló hátsó része felett fekszik. A melléküregek megbetegedései az orr legkülönbözőbb bántalmaihoz csatlakozhatnak. Heveny, erős orrhurutoknál, nevezetesen influenzánál, nem ritkán
