Kneipp Sebestyén: Vizkurám évi tapasztalat alpján… A betetségek gyógyitása és az egészség megóvása végett (Budapest, 1893)

Bevezetés

8

den sikeres volta daczára is, sem magam nem utánoznám sem másnak nem tanácsolnám.

E helyen jegyzem meg, hogy nem minden, — a mi vizgyógyintézetben szokásos, alkalmazást helyeslek, némelyiket egyenesen rosznak is tartok. Ezek nagyon is erőseknek és, bocsánat értté, nagyon is egyoldalúak. Sokat hibáznak a körűi, hogy nem veszik figyelembe, a patiensek különböző erős természetét, többé vagy kevésbbé előrehaladt bajaikat és igy tovább. Épen ebben, az alkalmazások sokféleségében is különböző, minden egyes patiens- hez, különböző módon való alkalmazásában ugyanazon gyógyitó módnak, ebben kell nyilatkoznia a mesternek. Jöttek hozzám, keservesen panaszkodó betegek sokféle intézetből és igy beszélt mind: „Eitarthatatlan az állapot, valósággal önmagunkból vetkőztetnek ki!“ Ennek nem szabad történnie. Jött hozzám, egy egészséges ember, a ki azt állította, hogy a reggeli mosások kárára váltak „Hogy végezte ön azokat?“ kérdém én. „Negyedórahosszat tartottam fejem a kút csöve alá, miből jéghideg viz folyt“ Csoda lett volna, ha ilyen szélsősködés teljesen tönkre nem teszi. Az ilyen esztelen balgaság csak gúnyt, nevetést idézhet fel bennünk. És mégis, mily sokan viselkedtek igy, sőt még balgább módon, szerintem, a mivel egyszer minden- denkorra számos szenvedőt elriasztottak a vizkurától. Számos példa illustrálhatná fényesen ez állításomat.

Óvatosságra intek mindenkit, a viz nagyon erős és nagyokoni alkalmazásával szemben. A gyógyitó elem haszna, kárunkra válik, és a szenvedő reménye, félelem és irtózattá lesz.

30 évig kutattam e téren és minden egyes alkalmazást, magamon próbáltam ki. Nyíltan bevallom; háromszor jutottam oly helyzetbe, hogy a viz alkalmazási módját megváltoztassam, hogy szelidebbre váltsam, hogy e szelíd-