Kneipp Sebestyén: Vizkurám évi tapasztalat alpján… A betetségek gyógyitása és az egészség megóvása végett (Budapest, 1893)

Bevezetés

séget még fokozzam. Már, 17 év óta fenntartott és számtalan gyógyítással kipróbált meggyőződésem szerint, a 1 e g- előnyösebb hatása és legbiztosabb eredménye akkor van a viz alkalmazásának, ha azt a legegyszerűbb, legkönnyebb és legártalmatlanabb módon hajtjuk végre magunkon.

Hogy én mily alakban használom a vizet, mint gyógyítódért, elmondja e könyvecske első része, mely a viz alkalmazásairól szól és a harmadik rész, mely az egyes betegségekről beszél.

A második részben (olv. külön bevezetését), néhány szert állítottam össze, különösen falusiak részére, házi gyógyszertárul; e szerek épen úgy, mint a viz alkalmazásai a test belsejében, a következő három főczél egyikét szolgálják: a feloldást, vagy kiválasztást, vagy erősítést.

Ahoz, a ki nálam segítséget keres, mindenekelőtt nehány kérdést szoktam intézni, hogy elhamarkodottan és saját káromra ne cselekedjék.

E könyvecske is tartozik a következő kérdésekre, nehány rövid felelettel:

1. Mit nevezünk betegségnek és melyik közös forrásból ered minden betegség?

Az ember isten teremtő keze, remekmunkáinak egyik legcsodálatosabbika. Egymáshoz, egymásba illik minden részecskéje, minden szigorúan kimért rész harmoniás bámulatot ébresztő egységben egyesül az egészben. Még csodálatosabbak, a belső működésben egymásba olvadólag dolgozó szervek. Maga a leghitetlenebb orvos és természet- búvár, ha „nem is találta meg a lelket csípői és boncz- kései alatt,“ — nem tagadhatja meg az utánozhatlan emberi teremtménytől, a legigazabb és legnagyobb bámulat adóját. Az ember egész belseje és külseje ez egyetlen dallamban nyilatkozik meg folyton : „Minden a mi rajtam