Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)
II. Fejezet. Az emberi haladás feltételei
56 MÁSODIK FEJEZET. A népesedési statisztika szerint nálunk a legkeményebb munka, a legsúlyosabb küzdelem s a legrövidebb élet nem a szegény embernek jut osztályrészül hanem a kereskedőnek és hivatalnoknak. A siker szomjúhozása igazában soha meg nem szűnik s a vetélkedés feltételeibe való mélyebb bepillantás meggyőz arról, hogy másként nem lehet; a szomjúság ivásközben nő, de telhetetlen. Mihelyt a korunk társadalmi tüneményeiben működő erőket megértjük, legott észre fogjuk venni, hogy bármerre pillantsunk, sehol se látjuk jelét annak, mintha az élet versenye és vetélkedése, mely az emberi történelmen végighúzódik, a múltban elenyészni lett volna hajlandó; vagy hogy a jelenkori leghala- dottabb népek között kevésbbé szigorú volna; vagy, mintha a most tapasztalható haladás oda irányulna, hogy az a jövőben elenyészszék. Sőt minden jel az ellenkezőre mutat. A múlt század óriási haladását minden, általa befolyásolt országban két jól megkülönböztethető vonás jelzi. Az egyenlőbb életfeltételek felé való haladás oly nagy volt, hogy a haladóbb nemzetek közt oly kifejezések, mint alsóbb rend, köznép és munkásosztály, sokat vesztettek régi értelmükből, minthogy a nép tömegei lassan- kint fölemelődtek s a születés, osztály és előjog korlátáit mindenütt általtörték. Másfelől az élet áramlata nem lassúdott: a vetélkedés elkeseredettebb, a küzdelem keményebb, az ütem gyorsabb, mint valaha volt. A mai nemzetek közt szétnézve s útjuk irányát figyelve, lehetetlen ama következtetés elől kitérni, hogy a haladó népek mindenütt ugyanazokat az ismertető vonásokat mutatják. — Erélyes, eleven, férfias életet élnek, a lehető legmagasabb fokon, melyre a
