Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)

II. Fejezet. Az emberi haladás feltételei

AZ EMBERI FEJLŐDÉS FELTÉTELEI.

57

természet képes. A vetélkedésre a legfelsőbbrendű indítékokat ők szolgáltatják; náluk az egyén legszabadabb, a kiválasztás legteljesebb, a vetélkedés légin éltányosabb. De szintúgy az összeütközés is legádázabb, az idegsurlódás legnagyobb, s a harcz legkegyetlenebb. Ha az e nemzetek által megtett útra visszatekintünk, hasonlókép mindé tulajdonságok és teltételek félreértlietlen hiányát látjuk azoknál a versenytársaknál, melyeket elhagytak. A versenyfutamban mostanában elhullott népektől kezdődőleg, a történelemben visszafelé tekintve, fokozatosan alászálló sorozatot találunk. Az az ellentét, mely már Európa haladó és nem haladó népei közt szembeötlik, szembeszökőbbé válik, ha az előbbieket nem-európai népekkel hasonlítjuk össze. Még feltűnőbbé válik a különbség, ha az Egyesült- Államok vagy Nyugatindia gondtalan, élhetetlen s könnyen kielégíthető szerecsenét vetjük össze az uralkodó fajjal, mely között él, melynek pihenésnélküli, támadó, magasratörő életére sem nem vágyik, sem azt kiállani nem bírná.

Kövessük a világbírás útját a tespedő, nem változó kelettől nyugat felé, oly népek közt, melyeknek ütőere sebesebben ver, s melyeknek kitartása és tevékenysége annál feltűnőbb, minél tovább haladunk. Marshall tanár, ki a brit nép kiváló erélyét és tevékenységét észrevette s ki nem rég hangoztatta, hogy az angolszász faj a világ minden részében nem csupán keményen dolgozik, míg munkája tart, hanem többet is dolgozik évente bármely más fajnál1, csupán valamennyi győztes nép uralkodó vonását emeli ki. Ugyanez a vonás jellemzi Nyugat nagy angolszász köztársaságá1 U. o 730. lap.