Kidd Benjamin: Társadalmi Evoluczió (Budapest, 1905)

I. Fejezet. Széttekintés

SZÉTT-EKENTÉS.

3

ták — czélját képtelenségnek, illetőleg lehetetlenségnek igyekszik feltüntetni. Ám ez az igyekezete nem előkészület akar lenni valamely világos útmutatáshoz arra nézve, mi volna az adott körülmények közt kötelességünk. E kirohanás után saját hite a jövőben elhomályosul és olvasóit útnak ereszti a nélkül, hogy vezető elv gyanánt bármiben való hitet és reménységet adna velük.1

De hogy a kor nagy változásokkal terhes, arról az utolsó megfigyelőnek is meg kell győződve lennie.

Maga Huxley is, negatív következtetései ellenére, majdnem oly nyíltan kimondja elégedetlenségét a dolgok meglévő rendjével, akár valami nihilista. Csak minap mondotta, hogy „még a legjobb modern művelődés sem mutathatja fel az emberiség oly állapotát, ^ mely akár méltó eszményt testesítne meg, akár csak az állandóság előnyét bírná. Nem habozom azt a véleményt kimondani, hogy ha az emberiség nagyobb részének állapotában nem remélhető jelentékeny javulás ; ha igaz, hogy a tudomány gyarapodása s annak következtében a természet fölött való nagyobb hatalom, valamint az ebből eredő gazdagság, az Ínséget, a néptömegeknek velejáró testi és erkölcsi lealacsonyulá- sával együtt; csökkenteni és szűkebb körre szorítani nem fogja: kívánatos bevégzés gyanánt üdvözölném valami jóságos üstökös megjelenését, a mely az egészet elsöpörné.“1 2 3 Az e fajta érzés által sugalmazott gondolatok tömege kavarja fel most Európa társadal1 Lásd tőle: „Kormányzás : anarchia vagy uralkodás“, a

Nineteenth Century 1890. máj. számában. Szintúgy tőle : „Társadalmi bajok s ártalmasabb orvosság“, 13—51. lap és „Evo- luczió és ethika“.

3 „Kormányzás : anarchia vagy uralkodás.“

I1