Kétli Károly dr.: Az idegrendszer némely rendes és beteges működéséről (Budapest, 1881)
21 ken a körző hegyeinek két mmóternyi elállásánál is még kettős érzés marad fenn. A helyérzék finomsága különböző egyéneknél különböző; természetes, hogy a zenész ujjain finomabb érzékkel hír, mint egy napszámos, ki erős munkával keresvén kenyerét, kézbőre megvastagszik és érzékenysége tompul. Az érző idegeket, ép úgy, mint a mozgatókat, különféle ingerek által lehet működésre bírni: elektromossággal, chemiai, mechanikai és hőségi ingerekkel. Nézzük egy kissé közelebbről, mikent támad a rendes érzés-folyamat. Ha bárminő inger, legyen az kívülről jövő vagy magában a szervezetben eredő, az érző készülék periferikus végeit éri, azokban molekuláris változást hoz létre, melyet akként képzelünk, hogy az idegrészecskék egyensúlyukban megzavartatnak és hullámosán tovaterjedő lengésbe jönnek. Ezen inger okozta bullám az idegroston végig haladva, eljut az idegrost centrális végződéséig a dúcz- sejtben, hol tovaterjedésének gát vettetik, és ezen akadály teszi csak lehetővé, hogy az inger mint érzés öntudathoz jut; mert ha az inger a dúczsejten is úgy haladna át, mint az idegroston, akkor érzés nem jöhetne létre. Talán szabad e folyamatot a hanghullámhoz hasonlítani, mely mint tudjuk, csak akkor lesz képes — bizonyos viszonyok közt — visszhangot kelteni, ha haladásában akadályba ütközik; ellenkezőleg nyomtalanul elhangzik. Az öntudathoz jutott érzés nagysága ezek szerint főleg két tényezőtől függ; 1-ször a beható inger erényétől, és á-szor a centrális dúczsejtekben létrejövő 265
