Kétli Károly dr.: Az idegrendszer némely rendes és beteges működéséről (Budapest, 1881)
22 ellenállás nagyságától. Az inger nagysága és az érzés nagysága egészséges egyéneknél bizonyos állandó viszonyban állanak, míg beteges érzésnél az említett két tényező közt aránytalanság áll fenn. Ha nagyobb a központi szervben a reakczió, mint az a periferikus ingernek megfelel, akkor túlérzékenység-—- hyperaesthesia ■—van jelen; ha pedig kisebb a központi reakczió, mint a beható inger, akkor az érzékenység csökkenése — hypaesthesia — esetleg érzéstelenség — anaesthesia — áll fenn. De nem csupán a központban, hanem a vezető idegrostokban is lehetnek változások jelen, melyek a beható pereferikus inger módosítását okozhatják. Az előbbi esetben központi, az utóbbiban pedig periferikus a hyper- vagy az anaesthesia. Minden érzés többé-kevésbbé kellemes vagy kellemetlen benyomást okoz; ez utóbbinak nagyobb fokát fájdalomnak nevezzük. A fájdalmat gerjesztő okok igen viszonylagosak, itt is irányadó különböző egyéneknél a központi sejtek ellenálló képessége a beható és oda jutott ingerek iránt. Azoknak kisebb vagy nagyobb fogékonysága szerint változik az egyének érzékenysége a kellemetlen vagy fájdalmat keltő hatások iránt. Vannak egyesek, kiknél a beható inger csak kellemetlen hatást szül, míg ugyanazon inger másoknál már fájdalmat okoz. Főleg feltűnő ez a különböző hatás az érzéki benyomásoknál; nőknél, g}rermekeknél sírást vagy túlcsapongó vígságot hozhatnak létre olyan érzéki benyomások, melyeket a komoly férfiú nyugodtan eltűr. Ha az idegrendszer ellenállási képessége a beható ingerek ellenében nagy fokban csökkent, akkor beáll 200
