Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Az idegrendszer betegségei - Ángyán János dr.: Agyvelőbajok
400 merevednek a kontraktúrás izmok. Egyéb testmozgások napközben is fokozzák a kontraktúrát. Az arcon jeilemzetes a központi arcidegbénulás, azaz olyan bénulás, amelyben az arcideg csupán a száj körül lévő izomzata vesztette el működési képességét, ellentétben a környéki faciális hüdéssel, amelyben valamennyi arcizom résztvesz. Az ilyen beteg naso-labiálos árka elsimult, szája kissé az ép oldal felé elhúzódott, nevetés, fogmutatás közben a kóros oldal izomzata elmarad. A szem körül a mozgás teljesen épnek látszik, de ha felszólítjuk az ilyen beteget, hogy két szemét külön-külön húnyja be, azonnal kitűnik a működésbeli hiba: a kóros oldalon ez a kísérlet többnyire nem sikerül. A kiöltött nyelv a kóros oldal felé tér el. Ezen klasszikainak mondható típustól néha eltérő esetek is fordulnak elő, aszerint, hogy mely érterületen következett be a keringés zavara, illetve támadt a vérzés. A vérzés lokalozását megkísérelhetjük a következő alapokon. 1. A belső kapszulában vehetjük fel a vérzést, ha a hemiplegia mellett féloldali érzéstelenséget és hemianópiát is találunk, ha ez hiányzik: a teljes hemiplegia a belső tok szomszédságában levő gócra vall. 2. Kisebb területű bénulás arra vall, hogy a góc a belső kapszulától távolabb fekszik s a keringési zavar a kérgi erek valamelyikében támadt. Ilyenkor gyakran kis körre szorítkozó egyes jelenségek (afazia, agrafia, lélekvakság, monoplégia, astereognozis stb.) észlelhető, 3. A piramisrostok kereszteződésének magaslatán a keresztezett bénulás (hemiplegia cruciata) árulja el a góc helyét, emellett gyakori a hirtelen halál ezekben az esetekben. A pedunkulusokban, illetve a nyúltvelő felső részén a sérüléssel azonos oldalon az okulomotorius környéki bénulása túloldali hemiplegiával együtt a hemiplegia alternans Weher alakja. A hídban székelő vérzés Millard-Gubler hemiplegiára vezethet: a vérzés oldalán környéki arcidegbénulással, a túlsó oldalon hemiplégiával. Néha a bénult tagokban szabálytalan, koreaszerű, vagy atetózisos mozgások is támadnak, valószínűleg a striatumban bekövetkezett keringési zavar következményeképpen. Az érzésben rendszerint nincs változás, néha, leginkább hemianopia és hemianesztézia támadhat, de a roham után nemsokára megjavul. Némely beteg bénult végtagjában fájdalomról panaszkodik. Ez a fájdalom főképpen az ízületekben, leginkább a vállízületben támad s minden hemiplégiás betegen már igen korán kifejlődik az állandó mozdulatlan tartás miatt az omarthritis képe. A közérzet tekintetében nagy különbség van a bal vagy jobb végtagjaiban sújtottak között. A baloldali végtagbénulást sokkal köny-
