Herzog Ferenc dr. (szerk.): A belorvostan tankönyve 2. (Budapest, 1932)
Az idegrendszer betegségei - Herzog Ferenc dr.: A gerincvelő betegségei
A gerincvelő betegségei. A gerincvelő gyulladása és lágyulása. Mielitisznek igen különböző természetű, leggyakrabban infekciós eredetű, néha nagy leromlással járó1 bajokban (diabetes, carcinoma, súlyos vérbajok) fejlődő és igen sokféle alakban jelentkező betegséget neveznek, amelyeknek közös sajátsága, hogy a gerincvelő állományában diffúz vagy gócokban elszórtan gyulladás vagy lágyulás keletkezik. Ez az elváltozás nem szorítkozik bizonyos bonctanilag vagy működésben összetartozó részekre, hanem egyformán kifejlődhet a szürke és a fehér állományban, mindkettőnek működésben egészen különálló részeiben. Nemcsak kórtani szempontból, de a betegség gyógyítása szempontjából is igen fontos, hogy lehetőleg élesen megkülönböztessük a gerincvelőgyulladást a gerincvelőnek nem gyulladásos lágyulásától. A gerincvelőgyulladás, a mielitisz, hevenyés vagy idült. Az akut gerincvelő gyulladásban észleljük többnyire legtipusosabban a gerincvelő teljes harántsérülésének, a myelitis transversa-nak tüneteit. Az idült mielitisz, mely legtöbbször szifiliszes, sokkal ritkábban szorítkozik egy helyre a gerincvelőben és a gyulladásos lágyulás többnyire nem pusztítja el a gerincvelőt egész vastagságában. Az idült mielitiszben ugyanis rendszerint sok apró gócot találunk elszórtan a gerincvelőben (myelitis disseminata). Igen gyakran fordul elő, hogy az idült mielitiszben nemcsak a gerincvelőnek állománya beteg, hanem hogy a lágy burkokban egészen hasonló elváltozások vannak (meningomyelitis). Nem ritkán ezenkívül az agyvelőben és annak lágy burkán is találunk elszórtan gyulladásos gócokat. Ezzel szemben a betegségeknek másik csoportjában, amelyben szintén diffúz vagy körülírtabb lágyulás keletkezik, amely ugyancsak nem szorítkozik bizonyos működésű nyalábokra vagy szürke állományra, nincsen a gerincvelőben gyulladás, hanem traumás eredetű a lágyulás. A két, lényegében tehát teljesen különböző elváltozás csak annyiban hasonló, hegy mindkettőben lágyulás támad a gerincvelő állományában. A gerincvelő nem gyulladásos lágyulásának leggyakoribb oka a gerincvelőnek összenyomása, ennek következtében jön létre az ú. n. kompressziós mielitisz. A nyomás a gerincvelőt sokszor egész 22*
